Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy nincs kiút?

Elveszítettem egy számomra nagyon fontos embert, a legfontosabbat. Úgy érzem, h vége mindennek, nem tudok örülni semminek, nem járok dolgozni, elhagytam magam. Az az érzésem , hogy ennek mar sose lesz vege. Nincs étvágyam, egésznap sírok es alszok felvaltva. Idegesít mindenki, nem akarok beszélni a barataimmal, nincs türelmem senkihez es nem erdekel senki azon az egy emberen kívül. Megijeszt ez az egész. Még csak második napja, de örökkévalóságnak tűnik. Nem beszélek itthon se senkivel, ha igen akkor szinte veszekszem. Úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni, teljesen kétségbe vagyok esve, mert ilyen szinten nem voltam még. Eddig mérgemben elofordult, hogy öngyilkossaggal fenyegetőztem. Most nem, nem mondom senkinek, de szinte folyamatosan azon gondolkodom, hogy hogyan vehetnék véget az életemnek. Félek, hogy bekattanok és valami végzetes hibát követek el, amit egyébként biztos nem akarnék, csak most úgy érzem, hogy minden kicsúszott a kezeim közül, egyedül tapogatózok a sötétben és semmi kiutat nem látok. Nem tudom meddig bírom ezt így. Kitől kerhetnek segítséget?

Magán pszichológusra nincs pénzem, államihoz jártam régebben, de havonta egyszer 30percre ért rá sajnos és nem volt semmi haszna, így abbahagytam.

Előre is köszönöm szépen a válaszokat.