Személyiség zavarom van?

gyerkoromtol kezdve a mai napokig ha valaki a környezetem be sir vagy szomorú... sose tudtam megvigasztalni . egyszerűen nem tudom h kell . mindenki körbeugrálja nyugtatják h semmi baj én meg ülők és csak nézem . egyszerűen fogalmam sincs miért csinálja szerintem csak figyelemre vagyik és ilyenkor mindig undorodom az ilyentől.

nem szeretem a gyerekeket nagyon idegesítenek irtózom tőlük.

szeretem itthon egyedül lenni . olvasni filmet nézni rajzolni .

regen és most is gúnyoltak a súlyom miat ami miat meg jobban az évesbe menekülök. főleg h ezt a családtól is megkapom

De az egyik legrosszabb dolog h azt hiszem nem szeretem az apámat. folyton masokat mond elfelé karomkodik és a régi világ szerint el .

nagyon másak a világnézetünk. ő is gúnyol néha család előtt is .pl ha vendégek vannak és anya mondja h szedjek meg kaját és akkor apa mindenki előtt kedves nyájas hangon megszólal h nem kell neki annyit enni . én rájövök h igaza van és mégjobban utalom magam .

vannak néha olyan gondolataim ha meglátok egy kést h megkarcolom magam . de félek h észreveszik és akkor cirkusz lesz h mi bajom .

jól megtudom játszani magam nem hiszem h tudjak belül mennyire rossz nekem.

nem igazan érdekel ha a környezetembol valakinek valami baja van . és néha már unom megjátszani megkérdeni h : "mond ? Minden rendben? nem mintha érdekelné csak illik megkérdezni h ne én légyen az érzéketlen dög a társaságba "

Most nincs empátiám vagy ez ilyen tinédzser dolog és majd kinövöm?