Szerintetek mi lehet a probléma?

Sziasztok, nem is tudom, hogy kezdjem...

Azt vettem észre magamon, hogy egyes időszakokban teljesen fel vagyok villanyozva, tele vagyok lelkesedéssel, önbizalommal. Úgy érzem mindig én vagyok a középpontban, csak úgy folyik belőlem a szó, mint a csapból, gyakran viccelődök, szórakoztatom a többieket. Ilyenkor tele vagyok tervekkel, mindenhez optimistán állok hozzá. Az önbizalmam, a magabiztosságom az egekben van. Minden embert meg akarok ismerni, habár legtöbbször már a nevüket is egyből elfelejtem. Úgy érzem az élet tele van lehetőségekkel.

Aztán ezt felváltja egy olyan időszak amikor elmegy minden életkedvem. Az életet borúsnak, kilátástalannak látom. Amilyen optimista vagyok máskor annyira pesszimista vagyok ilyenkor. Semmiben sem lelem örömöm. Bármibe belekezdek ilyenkor egyszerűen nem tud lekötni. Néha azon kapom magam, hogy már 10 perce körbe-körbe sétálok a szobámban mert nem tudom magam lefoglalni. Semmi önbizalmam sincs ilyenkor. Az emberek unszimpatikusak, van olyan hogy pl. egy családtag szimpla látványa már feldühít. Ha valaki hozzámszól lehető leghamarabb meg akarok tőle szabadulni. Ilyenkor ha társaságba kerülök csak egyedül akarok lenni, de ha egyedül vagyok akkor meg fordítva. Ezt a viselkedésemet már a szüleim is észrevették és profi tanáccsal is elláttak: "Legyél már boldogabb".

Na és most a kérdés:

Arra lennék kiváncsi szerintetek mi lehet a probléma, illetve hogyan tudnám ezt a problémát orvosolni?