Mit tegyek ha anyum nem hiszi el hogy bajom van?

Nálam is ez volt a helyzet. Aztán elmentünk pszichológushoz, és kicsit már megértőbb.

Figyelj, szerintem hagyd rá. Keress fel egyedül egy pszichológust (anno én is így tettem) és őszintén beszélj vele.

Szia!

Aki nincs benne, nem tudja, milyen depressziósnak lenni. Biztosan anyukád sem élt még át ilyet. Az én anyám is ilyen velem... Most szorongásos gondjaim vannak, régen depressziós voltam, iszonyúam szenvedtem, meg akartam halni, azt éreztem, nincs kiút. Akárhányszor próbáltam beszélni vele erről, lekiabált. Aztán rájöttem, hogy nem rám mérges, hanem frusztrációt okoz neki, hogy ilyen állapotba kerültem. Azért reagálnak így, mert nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, rossz nekik, hogy nem tudnak segíteni, ezért a szőnyeg alá söprik a problémát, hogy ne kelljen arról tudomást benniük, hogy a gyereküknek baja van. Ez egy elhárító mechanizmus.

Kérlek, hidd el, hogy érdemes élni. Tudom, most nem hiszed, de a szüleid problémája az, hogy nem vesznek tudomást a dologról, és ezzel nekik van dolguk. Nekik kell szembenézni azzal, hogy az ő gyerekük is lehet mentálisan beteg. Ezt egy szülőnek nehéz elfogadnia. Én megmondtam anyámnak, hogy attól, hogy nem hiszi, hogy létezik depresszió, attól még igenis létezik, és én pedig nem hobbiból vagyok folyton levert. Az, aki nem tudja, hogy ez egy betegség, az egyszerűen tudatlan és kész. Lehet, hogy nem is kell velük megértetned. Javaslom, hogy menj el ismét pszichiáterhez, és a pszichoterápiát is ajánlom. Sok erőt kívánok! 22/L