Nem szoktam kimutatni, hogyha bajom van, és ezért mindenki
azt hiszi, hogy soha semm problámám nincs, irigyelnek.
Inkább mutassam ki?
Hát igen kell, mert akkor mindenki rád támaszkodik majd az életben. Ha meg egyszer hirtelen kifakadsz nem fogják érteni, hogy mi lett avval a sérthetetlen emberrel. Ennek ezek a veszélyei, nem szégyen kimutatni, ha nem is mindig hogy vannak érzéseid, szólj ha valami nem tetszik, stb stb.
2012. aug. 9. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
Néma gyereknek anyja se érti... tudod!
Ha nem mondod, így jártál.
Viszont ne csodálkozz, hogy a barátok, akik eddig neked nyafogtak, most hirtelen eltűnnek majd, ha neked is lesznek problmáid.
Saját tapasztalat.
2012. aug. 9. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
Én is hasonló vagyok. Ezt többnyire úgy oldom meg, már ha ez megoldás, hogy a hozzám közelállóknak panaszkodok, haverok és kevésbé fontos ismerősök, netán idegenek meg hagy képzeljenek superwomannek, nem érdekel. :)
Így panaszkodhatok is, de nem is, ezzel a kettősséggel én jól érzem magamat és sikerült legyőznöm azt a nyomást, amit örökösen éreztem, amiért elnyomtam a problémáimat és vigyorogtam bármi is volt.
2012. aug. 9. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
Igen ez érdekes, hogy amikor a támasz kezd el panaszkodni akkor meg majd azt mondják a háta mögött, hogy eddig biztos háttere volt, semmi gondja, most meg mit nyafog? Sajnos ilyenek az emberek.
2012. aug. 9. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
Na akkor te is olyan vagy mint én, sohasem panaszkodtam, a végén én fizettem rá.Mindent magamba zártam és azt hitte mindenki, hogy nekem szuper az életem. Ugy voltam vele, hogy nekem kell megoldani a gondjaimat, csak most már lelkileg nem tudom magamba folytani és próbálok panaszkodni. Azt a választ kapom, hogy eddig mindenki irigyelt, mert neked milyen jó és hogy eltitkoltam, ami nem fedte a valóságot!
Viszont én mindig támasz voltam mindenkinek,akit meg kellett hallgatni, engem viszont eléggé hamar leráznak!
2012. aug. 9. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Én is ilyen vagyok. Ha valami rossz történt, (amiből eléggé kijárt) inkább magamban tartottam, mert valahogy örültem, hogy nem kell még mások társaságában is azzal foglalkoznom. Inkább mindig meghallgattam mást, de a problémáimról nem szívesen beszélek, inkább mindenhez igyekszem jó pofát vágni. Viszont ez egy idő után nagyon felőröl és muszáj kiadnom magamból, mert így könnyen meg lehet őrülni, hogy folyton csak gyülemlik a sok feszültség.Szóval ne azért mutasd ki, hogy mások ne irigykedjenek, hanem azért mert így megkönnyebbülsz. Nem kell fűnek-fának, elég ha 1 embert találsz, akinek néha kiöntheted a lelked. Nekem ez a párom. De nehéz, mert vannak dolgok, amiken képes vagyok hetekig rágódni, és csak utána mondom el, pedig utána miután elmondtam sokkal könnyebb a lelkemnek...
2012. aug. 9. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Én nem tudtam magamról hogy ilyen voltam. Az egyik osztálytársammal beszélgettünk még anno hogy baromira tisztel engem mert mindig erősnek, magabiztosnak lát engem, aki mindent tűr, és ha fáj is valami, azt nem mutatja. Na azóta vagyok erre a tulajdonságomra baromi büszke és nem fogok változtatni rajta sosem. Jobb kitűnni ezzel a tömegből. Szerintem te is maradj ilyen.
2012. aug. 10. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
Aha.... később meg mikor jönnek az élettől nagyobb arculcsapások, úgyértem, amikor már nincs háttér aki megoldja helyetted meg ilyenek, majd csodálkozol mért vagy stresszes, stb stb.. mert nem beszéled meg senkivel, csak szemetesládának használod a lelked...
2012. aug. 10. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: