Van itt aki étkezési zavarból gyógyul/t ki? Valaki küzd még ezzel esetleg, amivel én most (lent)? Szerintetek forduljak vele pszichológushoz?

Szóval 1 évig voltam anorexiás 17 évesen úgy, ami a súlyomon is látszott 38 kiló voltam legalsó határnak, amúgy 163 cm vagyok. Azért döntöttem úgy, hogy meg akarok gyógyulni, mert már nagyon zavart az állandó székrekedés és a tünetei ( hasi diszkomfort, puffadás, gázok stb.).

Tehát az egész gyógyulás azért volt, hogy helyrehozzam az emésztésem. Végre elmenjek úgy Wc-re, hogy megkönnyebbülök utána és úgy néz ki, mint aminek ki kell néznie vagy ahogy előtte kinézett. Megszállottja lettem annak, hogy az emésztésemet monitorozom. Az elején nyilván nem volt jó. Furán jött helyre, nem sikerült rendesen vagy 25x mentem el egy nap, szelesedtem ilyenek. És ez idegesített. Stresszeltem miatta. Majd beállt az egész elviselhetőre, de végül jöttek a gázok. Az a rengeteg gáz, puffadás. Nem bírtam egy 45 percet végigülni , mert azt hittem bélcsavarodást kapok. Miután elmentem nagy Wc-re még rosszabb lett. Kipróbáltam már mindent, ami puffadásra való, nem segít SEMMI. Majd kiderült, hogy nagyon durván tejérzékeny lettem (laktózra is és kazeinre is). Kizártam a tejet az életemből. A puffadás jórészt enyhült, de a nagy Wc-s szokásaim még mindig rendszertelenek. Ha sikerül se sikerül rendesen, után ideges vagyok, puffadok, szelesedek. Már előre félek az egésztől, hogy el kell mennem Wc-re majd. Tudom, hogy addig minden rendben, de utána már max. csak a szobában egyedül tudok meglenni. Tudom, hogy mikor szabad elmennem és mikor nem. Tehát pl reggel nem szabad, mert akkor egész nap szelesedek és amúgy se jön ki minden (max. segítséggel: beöntés vagy glicerin kúp) A gasztroenterológusom megállapította az IBS-t, amitől csak még idegesebb lettem. Egész nap az emésztésemet figyelem. Ha jól vagyok azért, ha nem azért. Esténként már stresszelek, hogy fogok-e szelesedni (és nyilván fogok, mindig fogok). És nem tudom elengedni ezt. Sírok a szobámban esténként, mert kilátástalannak érzem az egészet. Nem tudom, hogy kell normálisnak lenni, nem tudom miért nem jön már 4 évre rá helyre az emésztésem.

Már nem veszek részt közösségi eseményekben, mert az egész egy katasztrófa, főleg, ha ottalvós. Szakítottam a barátommal is, mert képtelen voltam mellette este filmezni vagy vele aludni. Nem tudom, nem emlékszek, hogy végeztem régebben ezt a dolgomat, de mióta ez van, az összes "esetre" emlékszek. Nem tudom normális emberek, hogy végzik a nagydolgukat. Folyamatosan ezen jár az eszem, hogy pl. szobatársam reggeltől estig dolgozik, aztán elmegy ide-oda, aztán este elmegy a barátnőjéhez mondjuk és ott alszik, akkor ő nem ment el aznap Wc-re? És ez stresszel. Kb. úgy ráálltam erre az emésztés témára, mintha az evés körül forgó görcsölés, most a kakiláson lenne tulajdonképpen. Nagyon durván rajta vagyok már 4 éve és nyilván tragédia is az emésztésem. Nem tudom már, hogy mennyi belőle a valódi és mennyi az, amit az agyammal kreálok valósággá, de már nem látom a kiutat. Azon gondolkozok mások, akik anorexiások voltak, hogy tudtak csak úgy egyszerűen kigyógyulni. Én miért nem? Én csak 1 évig voltam csont és bőr, de utána ettem, max idegesen, de ettem, akkor nekem miért nem tud helyrejönni ott bent minden? Elfelejtettem milyen normálisként élni.

21/L