Szerintetek mi bajom van?

Komolyabb vagy az átlagnál, semmi kétség. Én is ilyen voltam, még az óvodás koromban is ugyanilyen különcködős voltam, és ennek meg is lett a sokáig keresett oka. Történetesen, sokáig laktunk olyan embereknél, akik szándékosan gerjesztettek feszültséget a szüleimben, ezért nem volt egy teljes nyugodt napunk sem kiskoromban, így az oviban is ösztönszerűen a magányt, tehát a nyugalmat kerestem, pont mint odahaza. Sokáig nem tudtam feloldódni sok ember között, ez kb. 2 éve sikerült igazán és lazán. nagyon nagy szerepe lehet a jellemformálásban a kicsikori élményeknek. Nekem úgy sikerült leküzdenem, hogy az életembe toppant a jelenlegi barátom, aki által nőni kezdett az önbizalmam, emellett pozitív gondolatokkal programoztam is magam rendszeresen a szocializálódás felé :) Ha segítségedre voltam és akad még kérdésed, tedd fel nyugodtan :)

21/L

Nem vagyok pszichiáter,így diagnosztizálni sem tudok,és nem is akarok(még mielőtt kapnám a megjegyzéseket más hozzászólóktól)! Viszont azok alapján amit leírtál,szerintem elképzelhető,hogy esetleg úgynevezett elkerülő személyiségzavarod van.Ezt pszichiátriai tesztekkel meg lehet állapítani,és pszichológus segítségével,pszichoterápia során lehet orvosolni.(Én másfajta,ún. dependens személyiségzavar miatt járok pszichológushoz,onnan tudom,hogy így kezelik).Itt olvashatsz bővebben az elkerülő személyiségzavarról: [link]

De az is lehet,hogy csak erős önbizalomhiányod van.Szerintem érdemes lenne rászánnod magad és felkeresned egy szakembert(pszichiáter),aki meg tudná állapítani pontosan mi a baj,és el tudna indítani az úton,ami segíthet!