Valaki segítene? Nem tudom mi van velem, összeomlok.
14 éves fiú vagyok, 8.-os. Egész felső alatt elég sz*rul éreztem magam. Az idő jó részében piszkáltak az osztálytársaim a súlyommal. Soha nem volt rendes barátom, mindig csak jóban voltam valakivel. Most 8.-ban sikerült javítanom a helyzeten és sokakkal jóban vagyok az osztályban/évfolyamon: rám mosolyognak, köszönnek, kedvesek velem. Mégis mindig amikor hazaérek egyszerűen csak befekszek az ágyba/ leülök a gép elé és sírok, mert tudom hogy senki nem fog keresni vagy rám írni, mert mindenki leszar.
Elég gyenge az önértékelésem:
Mindennap mosom a hajam, mindenkivel próbálok kedves lenni és jól is tanulok (az ország egyik top 5 legjobb gimijébe vettek fel), normális súlyba hoztam magam, rendesen öltözködöm. De csak arra tudok gondolni, hogy akármit tehetek senkit se fog érdekelni, hogy mi van velem.
És ehez én is hozzájárulok az önostorozással: csak hajtogatom magamnak "milyen elcseszett vagy".
Minden barátom (lány/fiú) meséli hogy kikkel jött össze, én meg még távolról sem kerültem oda hogy egyáltalán megtetszek egy lánynak.
Egyszerűen fáj és csak kérdezem magam, hogy miért vagyok ilyen?, mi a baj velem?.
Kilátástalannak tűnik az egész. Félek, egyedül fogok meghalni.
Sokszor fantáziálok arról, hogy milyen lehet ha valki belédkarol vagy szerelmesen megölel. És mindig elsírom magam, mert tudom hogy velem ez soha nem fog megtörténni.
Az a jó ha egy lány kezdeményező mert azok a belevalok! Nem a sznobok akik megjatszak magukat!!!
Én a kezdeményezö határozott lányokat szeretem mert sokkal jobbak mint a kis tutyimutyik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!