Depressziós vagyok?

Szóval a lényeg, hogy egyáltalán nincsenek barátaim, a legtöbb csak úgy lelépett, megunt, vagy soha nem vett komolyan, ebből elegem lett egy idő után, évek óta szociális fóbiám van, körübelül rettegek az emberektől, nem merek élőben ismerkedni, beszélgetni, nem érzem jól magam társaságban, nem tudom elengedni magam az emberek előtt ezért mindenki félre ismer és könnyen elfelejt. Itthon nem túl jó a helyzet, a szüleim már mindketten követtek el öngyilkossági kísérletet, a tesóm le se szar, meg amúgyis elég zűrős minden és sokszor azt érzem csak a terhükre vagyok és jobb lenne ha nem lennék, mindennap azt kívánom bárcsak halott lennék, az osztálytársaimmal szinte szóba se állok, a jegyeim elkezdtek romlani, kb. ,8-9 hónapja vagdosom magam és egy 2 hete le is buktam...

Túl érzékeny vagyok más emberek véleményére, egy jelentéktelen mondaton nspokig képes vagyok rágódni, folyamatosan szidom magam, utálom magam, egyfolytában "nincskedvemsemmihezpihenniakarok" kedvem van, rászoktam az energiaitalra, egyfolytában kívánom az édességet, nőt az étvágyam, már nem örülök úgy dolgoknak mint régen, pl. Imádom koncertre járni de ha kapok egy koncert jegyet már teljesen hidegen hagy és nem tudom miért,ha megtetszik valaki automatikusan úgy gondolom sosem kellenék neki, sokszor hülyeségeken összetörök vagy oktalanul van rossz kedvem, de máskor meg van hogy jelentéktelen spontán dolgoktól meg nagyon feldobódom egy két órára és felpörgök

Folyamatosan azt érzem senkit nem érdeklek, csak egy teher vagyok és senki se akar igazán

És mások mondták hogy túl sokat rágódok a múlton

Akkor most ez depresszió vagy csak ilyen vagyok?