Hogy tudnám legyőzni a szorongást gyász után?
Két éve veszítettem el a nagymamámat, akit nagyon szerettem, szinte második anyám volt. Lassan, de úgy érzem feldolgoztam az elvesztését, viszont úgy érzem, megváltoztam a halála miatt. Értek azóta más veszteségek is, mára pedig szinte szorongok amiatt, hogy elveszítek még valakit, akit szeretek. Szerencsére senkivel sincs egészségügyi probléma, de túlaggodalmaskodok mindent, az apróbb problémáknál is egyszerre a legrosszabbra gondolok magammal és a családtagjaimmal kapcsolatban is és fogalmam sincs, hogy lépjek túl ezen. Korábban nem voltam ilyen, talán mert egészen két évvel ezelőttig úgy éreztem, a rossz dolgok mindig megoldódnak, aztán megtörtént a tragédia, azóta pedig már tudom, hogy rossz dolgok milyen könnyen történhetnek.
Nem tudom, hogy tudtok-e nekem tanácsot adni, vagy hogy volt-e már valaki így. Arra vagyok kíváncsi, hogy van-e valakinek hasonló tapasztalata, vagy milyen tanácsa van ezzel kapcsolatban? 23/L
Tapasztalatom van, segíteni nem tudok. Én fiatalon vesztettem el anyukámat és nagymamámat is (aki anyukám elvesztése után nevelt) úgyhogy hozzád hasonlóan félek, szorongok a legapróbb dolgoktól is.
Amikor a páromról kiderült, hogy gyerekkorában asztmás/allergiás volt és egyszer egy tényleg nagy mennyiségű portól elkezdett fulladozni elégé bepánikoltam.
Hónapokig kellett nyugtatni, hogy attól a mennyiségtől bárki rosszul lett volna és tényleg kinőte. Ugyanilyen rosszul viseltem amikor eltört a lába és a sürgősségin kötöttünk ki.
Aztán ahogy telt-múlt az idő enyhültek bennem ezek a dolgok és már nem aggódok annyit. Apróbb balesetektől nem kell falnak menni, mindenkivel megesnek.
Esetleg itt nézz körül
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!