Most akkor mi vagyok?
Sziasztok! Előre tudom, hogy lesz pár olyan komment, hogy csak azért érzem ezt, mert tinédzser vagyok. De kérlek titeket, valamilyen szinten ettől tekintsünk el.
Kezdjük ott, hogy kicsiként sokat póniztam/Barbieztam, ami még nagyobb káoszt hiz a fejembe. Ettől függetlenül autóztam is, és mindig is vágytam olyan autós játékokra. Folyton rózsaszínbe öltöztem, tetszettek a rózsaszín cuccok, próbáltam csajos lenni, de ott volt az érem másik oldala, az érzés, hogy ez helytelen, hogy ez nem én vagyok. Sehogy se tetszettem magamnak. Aztán kifejezetten 1. osztályos koromban fogalmazódott meg bennem, hogy sokkal jobb lenne fiúnak lenni, mert én barátnőt szeretnék, meg szerettem volna, ha szabad nekem is úgy viselkedni, mint nekik, irigyeltem őket, de eltekintettem e fölött, és próbáltam csajosodoni. Aztán elkezdtem hamar kamaszodni, (hamar érő típus) és 5ben már gyakran ha kívülről néztem magam, fiút láttam, s nem lányt. Sosem voltam megelégedve azzal, amit a társadalom lánynak tekint, nem éreztem magam annak, és most sem, és nem szeretek lányosan öltözni, én úgy érzem, inkább fiú vagyok. (Mostanában ennek megfelelően is öltözök)
na ez szép és jó, könnyebb lenne felállítani hogy na mi is vagyok. Csak hogy ritkàn ugyan, de van, kicsit talán átbillennek az érzéseim lányba, bár az nem sokáig, és mondjuk szépítkezek egy kicsit, meg ilyen meg olyan testápolókat kenegetek magamra. Bár kb ebben kimerül, meg az átlagomnál kicsit lányosabb viselkedésben (Most bonyolíthatnám azzal, hogy legtöbbször egyiknek se érzem magam)
most akkor mi van? Jó lenne valaki, aki segít kibogozni a szálakat, de félek felhozni a pszichológusom előtt. :
„Apu ökölbe szorult keze vagyok.
Apu jeges verejtéke vagyok.
Apu fortyogó epéje vagyok.
Apu elcseszett élete vagyok.
Apu magányos szíve vagyok.
Anyu mellbimbója vagyok.
Apu mardosó féltékenysége vagyok.
Én vagyok Apu abszolút egykedvűsége.”
Bakker, rossz kategóriában van
Köszike 1, segített
Kicsiként imádtam babázni, miközben fiú vagyok.
Most 23 évesen abszolút csak az ellenkező nemhez vonzódom és egy picit sem indít be a gondolat, sőt taszít, hogy egy férfit szeressek.
Most hány éves lehetsz? 13?
Én inkább az iskolával törődnék, nem azzal, hogy csajoznom vagy pasiznom kell.
Csak fiúsan szeretsz viselkedni, öltözni vagy úgy is érzed hogy te rossz testbe születtél? Ha az előbbi szimplán fiús lány vagy, ismerek ilyeneket, nem köteles mindenki cuki hercegnőként viselkedni, ez így van jól. Egyébként más lányoknak is van "csajosabb napjuk" maximum nem ekkora a kilengés a 2 között de egyik nap simán elindulnak kockás ingben, bő farmerban és tornacipőben smink, frizura nélkül ,másnap meg előveszik a virágos ruhácskát, a sminket és a hajgöndörítőt, ez természetes, nem hiszem hogy bárkinek minden nap ugyanazt van kedve felvenni.
Ha meg barátnőt szeretnél, legyen barátnőd, lehet leszbikus vagy, náluk kicsit gyakoribb hogy szeretnek fiúsak lenni.
Utolsó előtti
Tudod, marhára nem a vonzódásom volt a téma. De ha nagyon tudni akarod, nem, még nem volt senkim, és majdnem kitűnő vagyok, szóval igen, főképp a kötelességeimre koncentrálok.
Amúgy annyira beképzelt ez a hozzáállás. Mert 13 évesen nem lehet beleesni valakibe? Meg van tiltva? Vagy képtelenek vagyunk rá? Miért kell lenézni a fiatalabbakat? Te is olyan 'bezzeg az én időmben..' ember vagy, aki egy évtizeddel sem idősebb, de azért óbégat, milyen rossz a mai generáció, és mennyit változtak az idők/
Vannak féfias nők és vannak nőies férfiak, ez megnyilvánulhat indentitásban, fizikailag vagy egyszerre mindekétféleképpen.. (ez nem egyenlő a lezbikussággal/homoszex-al)
Vannak ezek a "fiús" női ruhák, pl boyfriend farmer, vagy férfi póló. Szerezz be ilyen ruhákat, a hajad vágasd rövidebre (pl vállig érőre) és gumizd hátra, csak alap sminket tegyél magadra...
Így fiús leszel, de mégis a fiúk szemében egy jó csaj...
Ha meg az érdekel, hogy milyen lehet farokkal élni.., akkor csak egy strap-on -t tudok ajánlani, a tükörben nézegetheted magadon.
Na EZ az, ami a leginkább elkeserít ebben az újkeletű "identitáspolitikában". Kérdező, te egy lány vagy. Lánynak lenni nem barbizásból, rózsaszín körömlakkból és a barinőkkel való pletykapartiból áll. Ezek mind csak klisék, ráadásul a létező legártalmasabb fajtából.
Az meg, hogy irigyled, hogy a fiúk szabadabbak teljesen normális, hülye lenne az a lány, aki nem irigyelné.
A helyzet az, hogy nincs korrekt módja a női létnek. Nincs olyan viselkedésforma, nincs olyan érdeklődési kör, stílus, hobbi, - bármi - ami ne lenne megengedett a nőknek, sőt, a legtöbb lány valamennyire "fiús", mint ahogy a fiúkat sem kizárólag a fiús dolgok érdeklik, maximum nem mutatják.
És tudod mit, nem kritizálni akarlak, hiszen valószínűleg jó pár évvel idősebb vagyok nálad, de nőként akár sértő is lehetne, hogy neked a női lét egyenlő a szépítkezéssel, meg a rózsaszínnel.
Járj bő ruhákban. Menj focizni. Vágd le a hajad. Csinálj, amit akarsz, de attól még lány vagy. A feminitás, vagy annak hiánya nem jelent az ég világon semmit. Nem kell ide pszichológus.
(+ lehet, hogy leszbikus vagy, de azzal sincsen semmi baj)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!