Ez már paranoia?

Az egyik barátnőm alapból mindenkivel nagyon kedves és barátságos, viszont ha megdicsérik vagy valami pozitívat mondanak róla, akár a külsejéről, akár az éppen elért eredményeiről, hirtelen megváltozik a viselkedése, elkomorul, minden érzelem eltűnik az arcáról és akár még ellenséges is lesz.

Itt most nem az a klasszikus eset áll fenn, mikor egy nő kéreti magát, hogy még több bókkal halmozzák el. Ő ezt azért csinálja, mert meg van győződve róla, hogy amikor dicsérik, azt valójában csak irónikusan teszik, hogy jót röhöghessenek rajta, ha elhiszi.

Ilyenkor pár percre teljesen magába fordul (előtte néha még azt is odaveti, hogy "most biztos nagyon viccesnek képzeled magad"), aztán fokozatosan újra visszatér az életkedve, mert más témával kezd el foglalkozni.

Amikor azt mondtam neki, hogy ez már a paranoia határát súrolja, ő azt felelte, hogy csak nem naiv.

Ez csak önbizalomhiány vagy már paranoia?