Az elfásult megbékélés a végső érzelmi állomás?

Szia, nos nem egészen ilyen a helyzetem, de pl amikor kicsi voltam (óvodás, kisiskolás) néha elkezdtem sírni, amikor arra gondoltam, mi lesz, ha majd anya vagy nagyi meghal, az a baj, hogy sokáig tartott a sírás és nagyon erős volt a "fájdalom", pedig kicsi voltam és nagyi meg anya egészségesek voltak. Mára a kapcsolataim annyira leszűkítettem, hogy mindenkit egyre idegenebbnek érzek, a testvéreim, a nagymamám és ha arra gondolok, ha a barátommal szakítanánk, nem kellene már senki, nem vágyom családra, gyerekre, karrierre, semmire, csak egy problémamentes, nyugodt életre biztos megélhetéssel.

Persze van még, amikor eszembe jutnak sötét gondolatok, de próbálom kiölni magamból

Én is átéltem mélypontot az életemben, csak más területen. Egzisztenciális gondjaim voltak, nem találtam a helyem huszas éveimben. Súlyosbította a helyzetet, hogy pszichésen sem voltam egészséges, szorongtam. Most is szorongó alkat vagyok egyébként. 30 éves koromra eljutottam az öngyilkosság közvetlen közelébe. Mint ahogy te is úgy gondolod, hogy következménye vannak a tetteknek, én is tisztában voltam vele. Ez időtájt találtam a Zsoltárok könyvére, annak igéi szólítottak meg. Már korábban is kereszténynek gondoltam magam pár éve, de nem értettem meg lényeges dolgokat. Felismertem, hogy létezik GONDVISELÉS. Isten nem hagyja magára, aki Hozzá fordul. Ajánlom ezért a Zsoltárok könyvét.

Nehogy félreértsd, a hit, és Istenhez fordulás nem egy „vakhiten” alapuló „mankó”, ahogy nem hívők látják a vallás kérdését!

Bocs, nem akarok túltengeni, csak még eszembe jutott, hogy elanyátlanodott helyzetemben még ez az ige is sokat jelentett:

Máté 6,31-34

„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Vagyis Isten nem hagyja, hogy a Benne hívő, Hozzá forduló éhen haljon, hajléktalan legyen. Mert megígérte!! (Persze nekünk is meg kell tenni amit emberileg lehet, s ha az nem elég, Ő jön segítségre!)

Hihetetlen praktikus az utolsó mondat is, "ne aggódj a holnap" nehézségei miatt, elég minden nap az adott problémát megoldani.