Vannak itt olyanok akiknek már sikerült leszokniuk nagyobb mennyiségű frontinról?

Sziasztok,

A történetem röviden és tömören: tini korom elején pánikbeteg voltam, meg borzalmasan hisztis, és kezelhetetlen. Aztán meglepetésként ért, mikor már komoly szorongások kísérték a mindennapjaimat, és nem értettem, hogy akkor én most tényleg nem vagyok jól? Deperszonalizációval diagnosztizáltak másfél éve, amihez nem sokkal rá hozzákötötték a generalizált szorongást. Felírtak antidepresszánst, én viszont nem szedtem be, és nem is jártam vissza utána. A házidokim minden szó nélkül felírta a frontint, ahogy épp kedvem szottyant, jó is ez az egészségügy idehaza. Emellett persze éltem az egyetemi életet, ittunk, buliztunk, amíg frontin volt jó volt. Tavaly év végén kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás, akkor voltam 3mg-nál. Tudom, az eddig leírtakból úgy tűnhet, hogy józaneszem nem túlsok van, mégis éreztem, hogy na még most stop.

Januártól szedem a Stimulotont (100 mg) és az első 3 hét után elkezdtem lejönni a 3mg frontinról.

Életmódváltással, sporttal, odafigyeléssel most 0,375 mg-ot szedek elalváshoz. Ez talán a legnehezebb része. Most úgy érzem, hogy az antidepresszáns se hat úgy, mint ahogy az elején éreztem. Fokozatosan hagytam el, de elalvásnál megrekedt a dolog. Emellett meg elég gyakran légszomj, belső feszülés lép fel.

Ezek lehetnek megvonásos tünetek, vagy az alapbetegségem áll fenn?

(A pszichiáterem inkompetens, és mindenre azt mondja, hogy nem baj, jobb lesz az, ezért fordulok itt segítségért.)

Válaszotokat előre is köszönöm!