Én egy infantilis fiú vagyok. Nem vagyok semmiféle beteges, csak szeretek gyerekes lenni. Szerintetek gáz, ha megkérem a legjobb barátomat, hogy legyen egy napra a babysitterem? Hiányzik a gyerkőckorom nagyon! 19f

Én nem gyászolom, csak néha szükségem van rá, hogy kicsit gyerek lehessek itthon. Pl mesét nézni télen kezeslábas pizsiben, az olyan jó érzés :) Én szeretem a meséket, szeretem a játékokat, szeretem azokat a dolgokat, amit inkább gyerkőcöknek gyártanak. De ezen felűl én eléggé sokszínü egyéniség is vagyok és tudok nagyon komoly lenni. Ez nekem egy afféle idegrendszer pihentető dolog. Ilyenkor érzem azt, hogy levehetem azt a maszkot, amit viselek nap mint nap és önmagam lehetek kicsit. Nem gyászolok semmit, de nagyon jó érzés lenne egyszer-kétszer, félévente-negyed évente, egy ilyen nap. Az annyira jólesne. Tudod, a felnőtt világ nehéz és kegyetlen és ha vissza kerülhetek egy picit a nyugiban és elhihetem egy percre is, hogy vigyáznak rám és nem vagyok annyira esendő és annyira egyedül a nagybetüs életben amennyire valójában, már megérte. Ez hatalmas töltést adna nekem. Tudom, hogy ez furcsának tűnhet, de én ilyen vagyok. Emögött semmi perverzió vagy beteges gondolat nem rejtőzködik.