Miért adtam fel a végére a fősulit?

Nagyon kemény volt, a vizsgák, szigorlatok, a szakdolgozatírás. Az utolsó félév lett volna a legkönnyebb, de lebetegedtem. Fel nem ismert tüdőgyulladás, majdnem fél év köhögés, rosszullét...A szakdolgozatomat is ágyban fekve kölcsön-laptoppal bírtam csak megírni. Amúgy nem vagyok egy heverészős típus. 1 hó betegállomány és antibiotikum hozott csak helyre, de betegen mentem vissza melózni, hogy közben elmehessek anyagot gyűjteni a szakdogához. Olyan is lett, amilyen...1 hónap alatt munka mellett hoztam össze. Ennek ellenére 5-öst kaptam, a tanár szerint mintadolgozat...Hát persze, mert jól átfogalmaztam mindent amit a netről loptam:(

Amúgy beleadtam mindent, ez tény, a betegség miatt kellett így összecsapnom. A szigorlatot is betegen csináltam végig még januárban, akkor még nem ismerték fel a tüdőgyulladást.

Az is dícséretes lett, ki lettem emelve, pedig csak 1 hét érdemi felkészülés volt, akkor is már a betegség miatt. De jó tételeket húztam. És a lényeg, hogy nem adtam fel. Sokszor olyan rosszul voltam, de aztán mindig győzködtem magam, hogy ne adjam fel, mert szükségem van a diplomára, a párommal gyereket akarunk hamarosan, de ha nem végzek időbe a fősulin, tolni kell a teherbeesést, 32 vagyok így is...És a kutyák, akikről gondoskodnom kell, de a fizum kevés. Talán hülyeség, de őértük kezdtem el, minden vizsga előtt azt mondtam magamnak: a kutyusokért kell végigcsinálni. Aztán párom lett és újabb célok is.

Olyan erőt adtak, amivel minden akadályt vettem, és sose adtam fel.

És most itt állok államvizsga előtt és nem tudok tanulni.

Tanulmányi szabit kaptam - 2 hetet. De csak 6 tételen vagyok túl a 23-ból. Lelkileg nem megy már.

Azt hiszem, elfogyott a motivációm. Rájöttem, hogy nyelvvizsga nélkül nem lesz magasabb a fizum. De én most már pihenni szeretnék. Ha meg is lesz hétfőn az államvizsga, mire megyek vele? Utána is tanulnom kell, csak most már nyelvet. Annyi pénzem meg nincs, hogy annyi kurzust végigcsináljak, ami a középfokúhoz kell. És valószínű nem is lesz.

A kutyákért csinálnám én, de nem látok reális esélyt rá, hogy hamarosan több fizum lesz.

És a gyerekvállalás? Attól már inkább félek, mint vonz. Lehet, hogy ezért nem megy már az egész, mert ha megbuknék, lenne ürügyem nem teherbe esni a közeljövőben? A párommal megromlott a kapcsolat. Nem nagyon, csak valahogy eltávolodtunk. Asszem ez a baj. Hogy én nem szeretnék gyereket, de őt szeretem, viszont képtelen vagyok elképzelni magam anyaként. Hogy állandóan rajtam lógjon, hogy ne legyen 5 percem magamra. A párom nem sokat törődne vele, ahogy velem se, csak megcsinálná.

Nagyon rosszak a gondolataim. Nem érzem magam elég szépnek, ezért biztosra veszem, hogy elhagy majd. Ezért sincs kedvem a gyerekvállaláshoz. Viszont rájöttem, ha ezek a negatív gondolatok állandósulnak bennem, valóban nem fog menni ez az egész a párommal, nem lesz gyerekünk és ezért tutira elhagy, mert ő akar.

Asszem ezért nem tudok tanulni, mert már olyan közelinek érzem a szakítást. Neki még vannak közös tervei, de nem tudja, hogy én már nem bírom ezt sokáig. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert ő nem szerelmes már belém. És én így nem tudok gyerekre gondolni.

Ma este nekiállok a tanulásnak. Nem reménytelenebb, mint összehozni 1 hónap alatt egy kiemelten dícséretes szakdolgozatot. Azért ezen tételek nagy része olyan, amit már egyszer megtanultam úgy-ahogy.

Meg fogom csinálni a kutyáimért. Csak azért írtam le, hogy kiírjam magamból, mert nem mondhatom el senkinek. És így talán menni fog még ebben a 3 napban.

Asszem nagyon elfáradtam.