Bipoláris zavar, szociálisfóbia, kényszer betegség. Van kiút?

Nekem mind megvolt, szerencsére nem egyszerre. Szociális fóbiát a középiskola után magam mögött tudtam hagyni. Kényszerbetegségem gyerekként is volt, de akkor nem volt olyan durva, felnőttként jött ki igazán, most is gyógyszert szedek rá. Depresszió is van régóta, elvileg csak "sima", de néha gyanús, hogy bipoláris...

Nálam hat a kezelés - habár most épp sok minden összejött, így újra előjöttek a tünetek.

Mindent megbeszélsz az orvosoddal? Ez fontos, hiszen akkor tud segíteni. Ha nem mersz neki elmondani dolgokat, magad alatt vágod a fát.

Mi mindent teszel a gyógyulásodért?

Kényszeresként muszáj "átrendezned" a gondolkodásodat, mert hibás a rendszer... van ebben tapasztalatom... Először is: ezek csak gondolatok! Semmi több! Nem fognak valóra válni, és nem kell tenned semmit sem azért, hogy elkerüld őket, hiszen önmagukban nem veszélyesek! Gondolni bármire lehet. Másodszor: nem kell megtenned semmit, ha nem akarod! Jogod van dönteni, akarni vagy nem akarni. Nem kell pl. minden este sorbaraknod a cipőidet, ha nem akarod! Nem fog meghalni a nagymamád vagy a kishúgod, ha nem teszed meg.

Harmadszor: lásd be, hogy a cipőid sorba rakása és a nagymamád halála között semmilyen ok-okozati összefüggés nincs! Az ocd-sek (én is) gyakran látnak ott is összefüggéseket, ahol nincsenek. Józan ésszel be kell látnod, hogy a világ nem így működik. Ennél sokkal szabadabbak vagyunk! :-)

Ja és negyedszer: szedd rendesen a gyógyszered! Mondd meg az orvosodnak, ha nem hat. Ha szükséges, válts orvost.