Az öngyilkossági szándék emlegetése lehet egyfajta segélykiáltás is?

Nem igaz, hogy aki beszél róla nem gondolja komolyan és úgyse teszi meg.

Sajnos tapasztalatból beszélek, több ismerősöm is próbált öngyilkos lenni, és volt ,akinek sikerült is.

Bár azt gondoltuk nem beszélt róla, de azért utólag belegondolva voltak apró jelek, utalások, csak ezeket nem vette senki komolyan, ahogy általában szokás, majdnem mindenki ad valami jelet csak eleinte ártatlannak tűnőeket pl. viccesen mondva, hogy hát én megölöm magam, vagy csak elejtett megjegyzés, hogy majd meglátjátok ha már nem leszek, ill. jobb lenne ha nem léteznék. Sokszor egyéb jelek is vannak, lehangoltság, szomorúság, korábbi kedvenc hobbijai sem érdeklik már, elajándékoz dolgokat, úgy köszön el, mintha sokáig nem látna újra stb. Ezek már a komolyabb dolgok, sokszor eddig el se jut.

Én is azt hittem ilyenkor, hogy nem jó rákérdezni nyiltan, de mikor nagyon mérges meg ijedt és ideges voltam egyszerre megtettem és majdnem sírva beszélt róla az ismerősöm, hogy neki semmi se sikerül, és nem akar így élni, otthon is utálja mindenki, nem hiányozna ő senkinek stb. Attól fél mindenki ,hogy ötletet ad vele neki, de ettől nem kell, mert vagy tényleg megfordult mrá a fejében, netán még rossz esetben ennél tovább is jutott, még rosszabb ha már konkrét terve is van rá. Akkor nem te adod neki az ötletet, már magától is megtalálta. Ha pedig nem, csak figyelemfelhívásból csinálta akkor szintén nem okozol vele gondot.

Én is rákérdeztem direktbe, nem gondolkodtam, a düh meg a félelem beszélt belőlem, rosszul is éreztem magam utána mikor eljöttem tőle ezután, hogy rázúdítottam mindent, hogy nem biztos ,hogy pont ez kellett még neki ,hogy rátörjek váratlanul ( volt előzménye, nem vette fel a telefont, nem válaszolt egy üzenetre sem) és kiabáljak vele és minden mérgemet kitöltsem rajta, de később mert leglaább utólag kérdezzük már meg mikor beszéltem pár emberrel köztük szakemberrel is nyugodtam csak meg, hogy ha nem is segített rajta ( de 99%, hogy igen, és azóta én is úgy látom ,hogy segített) biztosan nem rontott a helyzeten. Ahogy az előző kommentben is van, a lényeg nem azon van, mit szabad mondani ilyenkor, hanem ,hogy mit nem, de is van írva, mit ne minden mást lehet, a hallgatás is jobb, hagyni kell beszélni, az is segít neki ha elmondhatja valakinek és ha direktbe letámadod egyenesen kertelés nélkül nekiszegezve a kérdést ,hogy gondolkodtál azon ,hogy öngyilkos legyél? Máris lesz erre alkalom. Nem finoman utalva, forró kását kerülgetve, nem kell félni konkrétan egyenesen rákérdezni.

Nem gondoltam volna soha, hogy kényszer szakértő leszek a témában, de ez az év sajnos erről szólt nekem. ismerettségi körben többen is vagy megfordult a fejükben vagy meg is próbálták, volt, akiről csak onnan tudom ,hogy elmondta, és lehet ,hogy csak én tudom rajta kívül, és ígéretet tettem, hogy köztünk marad nagyon megbánta és örül, hogy nem sikerült neki igaz nem sokon múlt nála. Volt, aki nem tudta eltitkolni olyan módszert választott, amit csak a nagy szerencsének köszönhetően élt túl és nem lehetett másra fogni, bent is fogták a zárt osztályon hetekig, és a munkája is ugrott, vasútnál volt, a pszicho alkalmasságiját vissza is vonták. Nem egy marék vitamint vagy gyenge gyógyszert vett be, mint, aki nem gondolja komolyan és tudja ,hogy ez kevés a sikerhez és megússza egy gyomormosással. Nagy mázlija volt, hogy pár töréssel megúszta.