A disszociatív személyiségzavart elő tudom idézni szándékosan magamban?

Hát, te nagyon nem vagy tisztában a dolgokkal.

A dissszociatív személyiségzavar egy borzalmas, és ritka dolog. Megnyugtatlak, hogy önerőből szinte lehetetlen előidézni, főleg azért, mert csak gyerekkorban tud kialakulni.

A disszociatív személyiségzavar nem arról szól, hogy a "tudatod több részre hasítod". Csak a már meglévő személyiséghez "képződik" egy másik. Ha többszörös személyiséged lenne, minden bizonnyal még akkor sem tudnál beszélni hozzá, vagy kommunikálni vele. A betegek többségbe kettős életet élnek, és nincsenek tisztában az állapotukkal, vagy a másik jelenlétével. (Ez egy idő után mondjuk megtörik, ha feltűnnek neki a hosszabb emlékezetkiesések)

Vegyél kisállatot, az egyszerübb. A kutya/macska/papagáj még válaszolgatni is tud, valamilyen hangok formájában. Praktikusabb megoldás, mint pszichés betegség után vágyakozni.

Hát a Széttörve c. filmet pont nem ajánlom a témában. Inkább a Sybil, ami jól bemutatja mi ez valójában. Még jók a vagy a Mr. Robot című sorozat. Könyvben a Jó éjszakát Billy, 5. Sally.

A disszociatív személyiségzavarosak leginkább nem beszélgetnek egymással, azért vannak széthasadva, mert a mag el akarja magától határolni azokat a fájdalmas dolgokat, amik történtek vele, (vagy amiket tett és szégyelli).

Gollam elsősorban függőségben szenvedett. Minden szörnyűség amit tett és ami történt vele, az a gyűrű miatt volt. Emiatt nehéz is meghatározni a személyiségzavarát. Droghasználók esetében is láthatunk személyiségzavaros vagy skizofrén stb. vonásokat, de ezek csak vonások és nem jellemzik egy ember valós személyiségét. Gollam a gyűrű megtalálsa előtt egészséges is lehetett akár. A gyűrű egészséges emberekre hobbitokra Tündékre Törpökre stb. is súlyos személyiségtorzító erővel hatott. De egyébként Gollam magányos volt attól függetlenül, hogy beszélgetett a másik énjével. Nem azért beszélgetett vele, mert ez szórakozhatta. Gollam paranoiás, fóbiás rettegésben élt.

Nem. Csak gyermekkorban ért folyamatos traumák okozhatnak ilyen személyiségzavart. Tinédzserkorban már annyira egységes egy egészségesen növekvő ember személyisége, hogy nem fog ez a betegség kialakulni.

Amúgy sem igazán tudnak önmagukkal beszélgetni a legtöbb esetben. Esetleg álom közben, de akkor se mindenki mindenkivel. Vagy olyan van, hogy az egyik alter van elöl, de fejben jelen van egy másik is (co-conscious, co-fronting), és az elöl lévő alter érzékeli ennek a másiknak a jelenlétét. Ilyenkor tudnak kommunikálni, de ez sem irányítható, amennyire én tudom. Illetve ez akkor lehetséges egyáltalán, ha terápián már részt vesz, és gyógyulás felé halad.