Mi a megoldás az én helyzetemben?

Fiatal lány vagyok.

Szörnyű gyerekkorom volt, ezt nem szeretném részletezni, sokszor úgy érzem magamban és mondom hogy "ha akkor ismertetek volna, vagy láttatok volna megértenétek mindent és szeretnétek"

De most itt vagyok. Borzalmasan. Depresssziós vagyok. Úgy váltakozik a hangulatom, hogy én magam sem tudom követni, beletudnék őrülni.

Rengeteget olvastam erről, minden tanács ott kezdődik hogy mozduljon ki az ember, menjen el a barátaival ide oda.

Nekem nincsenek barátaim. Van 1-2 olyan aki elment messze, jóban vagyunk, de akivel lehetőségem van kimozdulni, olyan nincs.

A szerelmi életem is szörnyű. Az évek alatt minden féle fajta kapcsolatot megéltem, mindig megvolt az az érzés hogy ezt mégis miért velem kellett megtenni? De megtaláltam végre az igazit, akivel őszintén boldog voltam. Ő is elhagyott. Összeomlottam.

Nem tudok aludni, szenvedés minden nap számomra, a fél napot átalszom, ha alszom felébredni sem akarok.

Rengeteg kérdést elolvastam itt, akik szintén szenvednek, csak ők nem kertelnek, rögtön a halállal fenyegetőznek.

Én is itt járok. Úgy érzem ha valakinek szenvedés az élet és kín, akkor tegye meg. De én nem akarok szenvedni, de úgy érzem minden ellenem van. Dolgozni akarok, őszinte barátokat, nyugodt életet, és visszakapni a szerelmemet.

Pszichológusnál, pszichiáternél voltam már.Az első a lelkembe tiport egy "szörnyű a világra való látásmóddal, változnom kell" mondattal. Gyógyszert is szedtem.

Tévedés, hogy innen várom ismeretlenektől a segítséget, biztos vagyok benne hogy másnak is vannak gondjai, de mégis van olyan akinek tényleg senkije nincs úgymond?