Érdemes felnőtt korban hivatalosan diagnosztizáltatni az Aspergert?
Mindig is akadtak gondjaim az emberekkel, de sosem voltam speciális nevelési igényű. Régóta fent áll már az Asperger gyanúja, de mivel mindig sikerült függetlenednem és többnyire mindig egyedül voltam, annyira nem kellett sokat küzdenem a tünetekkel. Most azonban már felnőtt vagyok, komoly párkapcsolatban, munkahellyel, szociális kötelezettségekkel; és most kezdett el igazán kiütközni az összes tipikus és negatív Aspergeres tulajdonságom/igényem, ami mindent megnehezít. (Elsősorban nekem, de a párom sem viseli túl jól, bármennyire is kedves és toleráns; emiatt pedig sokszorosan rossz nekem.)
Mit kezdjek tehát? Azon gondolkoztam, hogy ha megpróbálom diagnosztizáltatni, akkor egy kis eséllyel megüthetem a klinikai küszöböt és kaphatok valami... segítséget. Persze nem gyógyszert, de már néhány jó tanács vagy esetleg terápia is sokat segítene.
Mik a tapasztalatok? Érdemes ezzel orvoshoz menni, vagy esetleg máshova? Milyen pozitív és negatív hatásokkal járna egy ilyen enyhe, de nagyon kellemetlen esetben a diagnózis? (Leszázalékolás, költségek, kezelések...)
válasza:Én is hasonlóan vagyok, bár párom nincs.
Úgy érzem, már az segítség, ha tudnám, hogy igen, tényleg ez a bajom. Ezért vvagyok érzékeny, ezért vagyok közel képtelen beilleszkedni, ezért látják mások, hogy képtelen vayok alkalmazkodni én meg látom úgy, hogy ezerszer több dologban kelllene alkalmazkodnom....
válasza:Nézd, sötétben tapogatózunk mind a ketten.
Én úgy látom, sok múlik aniisugárzáson és az önbizalmon, amik kéz a kézben járnak. Kvázi azt látom, hogy akinek magabiztos a kisugárzása, az szimpatikusabb, azt szeretik jobban, népszerűbb és többet megengedhet magának (most ez csúnyán hangzik, de így van). Egy esetleges diagnózis hatására legalább én saját magamnak elhinném, hogy nem egy alkalmazkodásra képtelen, nehezen emészthető, gyenge kis senki vagyok, hanem beteg. Ha ennek hatására jobb lenne a kisugárzásom, önbizalmam, egyrészt csökkennének az önbizalomhiányból eredő fura megnyilvánulások, másrészt alapból ""népszerűbb"" lennék, emiatt boldogabb, kisimultabb. Innentől a folyamat önmagát erősítő.
Egy mosolygósabb, nyugodtabb ember szimpatikusabb.
Itt jön nálam a másik probléma, hogy a 0 emberismeret, fura érdeklődések, bizonyos gesztusok félreértése stb-stb mellett nálam gyakori rosszkedv, idegesség, sértődékenység, lelki fáradtság is gyakori.
Ez részben a mindennapos kemény küzdelem miatt a társadalomba való beilleszkedésért. Részben sajnos örököltem, mindkét oldalról.
Nálam ezt kellene kiiktatnom valamennyire. De lehet, hogy a diagnózis ezen is segítene, lásd a fentieket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!