Valaki segítsen! . Kérem. Mit tegyek?

Segít, ha belátod, hogy ez az egész nem a Te hibád.

A fiatalok önértékelési problémáiért elsősorban a családjuk, a szüleik felelősek. Ha az édesanyád nem volt melletted 6 éves korodig, akkor nem kaptad meg tőle azt a BIZTONSÁGérzetet, ami a legfontosabb ebben a korban. Ez súlyos lelki problémáknak ágyaz meg és még olyan családokban is előfordulhat, ahol tudatosan figyelnek a kicsi érzéseire, hiszen különböző személyiségtípusok vagyunk, van aki nyíltabb, van aki magának valóbb, ki erre, ki arra érzékeny és ez születésünktől kísér. Így előfordulhat, hogy hiába figyelnek oda a gyerekre, nem ismerik még, hogy milyen személyiség vagy csak nem tartják fontosnak és máris megvan a baj, a gyerek úgy fogja érezni, hogy nem is létezik, nincs értelme az életének.

Amiket leírsz magadról, tökéletesen beleillik a képbe. (depressziós, anorexiás, önbizalomhiányos, túlérzèkeny, nincs értelme az életednek, tehetségtelen senki vagy...)

Az a bizarr, hogy édesanyád sír emiatt, hiszen nagy valószínűséggel ez az ő felelőssége. Más kérdés, hogy sokféle indok lehet arra, ha a szülő elhanyagolja a gyerekét érzelmileg.

Ez lehet tudatlanság, műveletlenség, nem tudja, hogy ez fontos dolog, nem tudja hogyan kell kicsi gyermek számára biztonságot teremteni.

De az is lehet, hogy pont olyan életesemények történtek vele, amik elvonták a figyelmét Rólad. Sokszor nagyon nehéz egyszerre helytállni a magánéletünkben és támaszt nyújtani azoknak, akik függenek tőlünk.

De ettől függetlenül azért ha kicsit tudatosabb lenne anyukád, akkor nem csak sírna-rína, hanem belátná a saját felelősségét és megpróbálna segíteni neked, mert ezzel csak tovább rontja a helyzetet, különösen ha ezzel öngyilkosságba kerget téged. Ami aztán a poklok pokla az anya számára, ha a gyereke megöli magát.

Azt el kéne felejteni, hogy magadat hibáztatod, hogy "csalódást okozol", amikor kb. ő tehet arról, ahol most tartasz.

Az egy pszichológiai törvényszerűség, hogy ha rá vagy kattanva arra, hogy ne értékeld magad, akkor nagy valószínűséggel azt se veszed észre (vagy nem hiszed el), ha a környezeted értékel Téged. De azért racionálisan ránézhetsz erre a kérdésre: mi a valószínűsége, hogy tényleg tehetségtelen vagy?

Kipróbáltad a világ összes feladatát, kipróbáltál minden kétkezi munkát, minden elméleti szakmát, kipróbáltad magad minden létező élethelyzetben? Kizárt. Egy csomó ember sose jön rá, miben tehetséges, mert jól betanul egy tevékenységet és odaragad hozzá - nem próbálva ki újakat. Pedig mennyi olyan sikersztori van, hogy valaki hirtelen valami teljesen mást kezd el csinálni, mint amit addig és nagyon sikeres lesz benne. Pl. megunja a számítógépnél ülni egész nap és úgy dönt, hogy pék lesz. Vagy hogy kályhákat fog építeni. Vagy mentős lesz. Vagy otthagyja a jól fizető fővárosi informatikusi állását és vidékre megy biogazdálkodónak.

Ha a tehetséget az iskolában tanult tárgyakra érted - talán nem mondok újat, de azok a valós életben szükséges tudásnak, képességeknek a századát se adják. Azon aztán ugyan nem lehet lemérni semmit, hogy milyen jegyeid vannak. Képzeld el, én úgy jártam négy évig rajz tagozatra, hogy nem derült ki az, hogy kiemelkedő tehetségem van a fotózáshoz. Miközben a tanárokat még direkt fel is készítik arra, hogy ismerjék fel a tehetséget, illetve próbálják a diákokat egyéni képességeikben fejleszteni. És akkor nézz meg egy középiskolai pályaválasztási tanácsadást, mintha csak 4 szakma lenne: gazdász, jogász, informatikus, orvos. Miközben egyetemeken tucatszakokon bukdácsolnak olyan emberek, akik tehetségesek lennének valamilyen kétkezi szakmában, amiben ráadásul jobban is keresnének. Csak egyszerűen olyan az iskolarendszerünk, hogy ez sosem derül ki.

Tehát az alapján ne ítélj a tehetségedről, hogy milyen visszaigazolásokat kaptál eddig. Gondolkozz el azon, hogy milyen tantárgyból kellene tehetségesnek lennie valakinek, akiből profi masszőr válhat? Vagy ügyes búvár? Ezek nem az iskolapadban derülnek ki, hanem amikor ember kipróbál új dolgokat.

Hajlamos vagy persze azzal is tovább erősíteni a negatív önképed, hogy nem zúgott még beléd senki. Ez azonban nem arra utal, hogy hogy nézel ki, hanem hogy mit sugárzol ki. Nézz körül, hány bányarémnek van jegygyűrű az ujján. Az normális, hogy aki ennyire padlón van, akörül nem nagyon nyüzsög senki. Aki meg nyüzsögne, azzal Te nem jársz jól. Mert az tudja ezt elviselni, aki maga is így össze van törve. Ha kitartasz, előbb utóbb javulni kezdesz majd, de ha közben valaki pont az összetörtséged miatt "kedvel", nem fog ennek örülni.

Végül tudom, hogy sovány vigasz, de ha túléled ezt a mélypontot, akkor messzire eljuthatsz a tapasztalataival. Tele a világ olyan sikersztorikkal, amiknek a résztvevői hasonló reménytelen helyzetekből indulva valahogyan, akár sok évi munkával, akár valami váratlan fordulat miatt kijöttek ebből és utána erre építkezve bámulatos karriereket futottak be. Csak mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni, megerősödni, élesben lehet jó túlélési stratégiákat kifejleszteni.

10! Nem veled van a baj, teljesen normálisan és intelligensen írtál -, hanem a kérdezővel..., azt hiszem.

Fel a fejjel!

Segítek bármiben. Itt vagyok, figyelek rád.

Igazad van mindenben , de mindig lehet változtatni az életen..Nagyon bánt engem is az emberek keserűsége..más vagyok mint a többi.Nem értem őket.. Azonban vannak olyanok , megtört szívűek mint én magam is és TE is , akiket kihasználtak, meggyaláztak, de még is ÉN vagyok. Az életem nem vehetik el..mert akkor győznének de én erősebb vagyok..és te is az vagy , én TUDOM.

Na, tipikus tyúk/tojás tévesztés (#16). A lelkironcs anyuka miatt tönkrement gyereknek még legyen bűntudata is az anyuka által tönkretett állapota miatt és áldozza fel önkéntesen az anyukáért a maradék életét is...

Ettől függetlenül, ha nem is feltétlenül rögtön a rászoruló embereken segítés, de bármilyen önkéntes munka vagy akár egy közösségi kertben egy parcella gondozása is, vagy valamilyen "világon segítő projekt" véghezvitele jó ötlet, sokat segít az ember önbecsülésén. Hogy tudsz fontos munkát végezni, hogy az adott területnek vagy éppen az általad ültetett növényeknek szükségük van Rád és általad fejlődnek. Csinálhatsz olyat, hogy pl. random virágmagot szórsz ki közterületeken vagy itt-ott elültetsz egy babszemet, vagy szervezett projektekhez csatlakozol - mindegy.