Notóriusan túlgondolok mindent, mit tudnék ez ellen tenni?

Most már lassan totálisan szétpánikolok mindent, és nem hiszem, hogy ez normális. Ha elrontok valamit, csak arra tudok gondolni, hogy hogyan szólnak le emiatt a hátam mögött, és ezen rágódom újra és újra, több tucatszor újragondolva az adott szituációt. Ha beverem a térdem az asztalba például, már csak arra tudok gondolni, hogy ilyen kétbalkezes is csak én lehet, és mindenki engem néz.

A héten másodpercekre leesett és megszólalt a telefonom, miközben az igazgató előadást tartott párszáz diák előtt, utána fél napig azon tépődtem, hogy mindenki rajtam röhög, mert milyen szerencsétlen vagyok.

És a legrosszabb az, hogy a legkisebb dolgot (pl. lépcsőn elbotlást) is egy strigulaként kezelem, hogy mennyire szerencsétlen vagyok összességében. Nem tudom ez ellen mit tudnék tenni, ehhez kérnék segítséget, mert már egy totális szerencsétlenségnek tartom magam, de ugyanakkor szerintem az is fix, hogy nem vagyok képes normálisan értékelni magam.