Hogyan igazodjak el az ész és az indulatok között?

Pár napja egy idegen 30 körüli ember (én tudván róla de ő rólam semmit ) egy NEKI NEM TETSZŐ dolog miatt lehordott mindennek a lehető legalább való módon és még azt is kívánta, hogy még a családom is pu*ztuljon ki mert kár, hogy saját kezüleg nem ****** meg őket és mindezt így, hogy még annyit sem tudván rólam, hogy gyerek vagyok 14/F.

Na most ilyenkor dúl az ész és az érzések is.

Ész.:

Főleg így, hogy azt sem tudván ki vagyok ezek a kijelentések és düh az ő dolga saját magának szól és csak úgy lehet hatása rajtam ha magamra veszem. Ha majd netán megváltozik és eszébe jut ez a múltjából majd szégyelni fogja magát. Ha dühösen visszavágok eléri a célját és ő fogja magát jól érezni addig is csak őt kínozza a saját dühe.

Érzés/indulat.:

(Magamra veszem, van is egy 3 éves hugim) Hogy tud ember ilyen lenni és ilyet mondani arról akit nem is lát? Na majd szólok neki, hogy gyerek vagyok érezze csak, hogy mindjárt e*ássa magát maga előtt, vágjak vissza neki szítsam a tüzet ne hagyjam magam.

Mikor ki állok az eszem mellet mindig betámadnak az indulataim amiből ki kell rántanom magamat és megint okosnak lennem de úgy szint folytatódik ezeknek a párharca és nem igen tudom mi tévő legyek, hogy igazodjak el.