Miért haldoklom állandóan?

Mármint mentálisan. Vannak barátaim, bár kevés, és hétvégén sehova nem járunk el, na jó, igazából együtt élek velük, ezért a hétvégét otthon töltjük )ahol amúgy utálok lenni). Lassan három hónapja stalkolom az exemet, váltakoznak bennem az érzések, próbálok arra gondolni, minden milyen jó, de igazából mindegy egy szar, mert konkrétan semmi, de SEMMI nem történik velem. A napjaim abból állnak, hogy felkelek, bemegyek suliba, aztán mikor végzem, elmegyek könyvtárba, kiveszek pár könyvet, amiket napok alatt kiolvasok, kivégzek heti egy sorozatot és viszlát. Vagy csak a szar idő miatt érzem magam így? De lehet, hogy valami világi nihilista vírus van bennem. Már a hülye magazinok "Hogyan éljük túl a szakítást?" és "50 dolog, amitől boldog leszel" cikkek sem használnak. Mit csináljak? (vicces szilvásbuktás emberek menjenek innen most)