Hogy nyugtassam meg magam végre? 17L
1 éve kezdődött, hogy váratlan pillanatokban eszembejutott hogy egyszer meg fognak halni a családtagjaim. Egy-egy ilyen gondolat után hetekig rosszul éreztem magam, sehogy sem sikerült másra gondolnom.
Nagyon rég volt haláleset a családban, de most a papám testvére haldoklik és folyamatosan sírok, pedig egyáltalán nem álltunk közeli kapcsolatban. Anyának is mondtam már,hogy ha a papa idősebb lesz és elkezd lebetegedni biztos hogy meg fogom ölni magam mert egyszerűen nem fogom tudni átélni azt hogy a szeretteim elmennek. Ez a dolog kezd kihatással lenni az életemre is, ha elkezdek tanulni folyton eszembejut hogy pár év múlva muszáj lesz végeznem magammal ezért felesleges tanulnom. A barátaimat is elvesztettem, sőt az egész életkedvemet is. Teljesen azt érzem hogy ezen a dolgon sehogy sem lehet segíteni mert a halál elkerülhetetlen és az egyetlen megoldás az lesz ha én előbb távozom mint a családom.:(
Ismerős az érzés, már nagyon rég óta foglalkoztat a halállal kapcsolatos dolgok, például én hipochonder és pankkbeteg vagyok amihez társul a folytonos halalfélelem, én edesapammal voltam igy ugyanis ő már tobb mint 20 éve alkoholista és hát látom rajta hogy nem minden oké, amikor jön látogatni már nem is szívesen látom őt mert van egy rossz érzésem vele kapcsolatba és hát nekem se kellett sok egésznap sírtam miatta mert csak arra gondoltam hogy már nincs sok neki hátra és nem tudtam abba hagyni a sírást, azóta amikor jön mindig elmondom neki hogy mennyire szeretem és hogy nagyon vigyázzon magára, és észre vette ezt rajtam hogy nagyon aggódom érte és azzal "nyugtat" hogy még élni akar és hogy mi vagyunk a mindenei, hálistennek amióta én élek egy közeli rokonom sem halt meg, ha esetleg szeretnél beszélgetni akkor szívesen állok rendelkezésedre
18/L
Gyerekkoromban és kb. 22 éves koromig én sem szívesen gondoltam a szülők halálára, ugyanígy éreztem. De édesanyám pontosan tudta mit kell tennie ez ellen. Támaszom volt minden téren amíg csak tehette. Nagyban segített hogy saját egzisztenciám legyen, de előtte diplomát is szereztem de a munkaerőpiac nem az én világom lett. És így hogy a saját lábamon is biztosan boldogulok, mégsem volt olyan tragikus a két szülő halála mint ahogy gyerekkorban elképzeltem. Édesanyám tudta mindezt hogy csak akkor lesz könnyű elviselni a távozását ha stabilan megélek önerőből, ezért ragaszkodott ehhez annyira.
Az esetedben is az lehet a megoldás, hogy úgy rendezni életed hogy a két szülő nélkül is stabilan boldogulni tudj. Nagyban segít elviselni és a jelenben sem fogsz akkor a halálukon aggódni.
49/F
Erről nem ártana egy szakemberrel beszélgetned. Nem normális, amit most gondolsz.
23 éves vagyok és nagyon szerencsés, mert még élnek az anyai nagyszüleim. Idősek és betegesek már és szoktam én is arra gondolni, hogy mi lesz, ha már nem lesznek. De a halál az élet természetes része. Ők elmennek, de itt hagynak magukból egy részt, amit soha senki nem fog tudni elvenni.
A papád nagyon szerethet téged és azzal teszed boldoggá ha megőrzöd majd őt az emlékeidben és jó szívvel gondolsz rá vissza. És amíg teheted tölts vele sok időt és mondd el neki mennyire szereted. Beszélj neki a félelmeidről, meg fog nyugtatni. Ezt a végzek magammal butaságot pedig felejtsd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!