Van olyan aki pánikbeteg volt és ma már gond nélkül utazik metróval is?

Igen. Ma mar nincsenek rohamaim. Onismerettel foglalkozzal es jőjj ra miert van panikbetegseged.

Igen. Az antidepresszáns csodákra képes.

Igen. Érdekes a történetem. Nagyon durván panikbeteg voltam. Megjartam a pszichiátriat, gyogyszereken éltem. De az se segített. A sulit is otthagytam emiatt. Aztán rájottem, hogy rajtam bizony semmi nem fog segíteni. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Beiratkoztam egy esti suliba. Most már dolgozok és egyetemre keszulok. Barátokat szereztem. Parom is van. Sose gondoltam volna, hogy jól leszek. Főleg nem így. Beletorodtem és már nem érdekelt csak éltem az életem. Aztán azt vettem észre hogy már semmi bajom. Nem tudom, hogy történt. Egyébként depresszios is voltam még étkezési zavaraim is voltak

19 éves lány vagyok. Éjszakai bagoly vagyok, valamiért szeretek ilyenkor fent lenni, filmet nézni, olvasni stb. Persze, ha nem muszáj korán kelnem akkor alszok délig. Most esti suliba járok és a munkahelyemen is általában délutános vagyok így ez megoldható, ha korán kell kelnem az kikészít, de akkor se tudok éjfél előtt elaludni (ezen is jó lenne változtatni, mert ez sem normális). Pánikos időszakom a leghosszabb talán fél év volt. Nem tudom pontosan, mert évekig úgy ment egészen 7. osztályos koromtól, hogy előjött elmúlt, előjött elmúlt,de kicsit mindig bennem volt. Kerültem a hosszabb buszutakat, de volt, amikor pár megállót is inkább sétáltam. A zárt helyeket is kerültem, főleg az ilyen vendéglőket. Tömegbe se mentem be. A nagyobb áruházakban a bejárat közelében maradtam. Ilyesmik voltak. Ha nem volt pánikrohamom akkor is folyamatosan szorongtam, izzadtam, remegtem, csipkedtem magam, hogy valamivel eltereljem a figyelmem.

Egyébként az nagyon sokat segített, amikor tudatosítottam magamban, hogy ezek a félelmek és rosszullétek teljesen irracionálisak, hogy csak magamnak generálom az egészet és le tudom állítani, ha akarom. Tudom mennyire lehetetlennek tűnik olyankor, de tényleg rajtad múlik