Lehet hogy depressziós vagyok?

Általánosban nagyon sokat bántottak a lobbanékonyságom miatt. Mindenkiben az ellenséget látom. Rengeteg embert eltaszítok magamtól holott belül szeretnék velük jóban lenni. Van amikor visszagondolok pár rossz élményemre általánosból és akaratlanul is kibuggyannak a könnyeim, nem számít hol vagyok otthon, vagy publikus helyen. Ha valaki elkezd nekem gügyögni hogy mi a baj elküldöm a bánatba, mert akkorra már a mostani osztálytársaimat is olyannak látom mint amilyenek általánosban is voltak. Lehet hogy depressziós vagyok? Mással is szokott lenni hogy egyszeriben a fejére szakadnak az addigi lelki sérelmei és ő erre sírva fakad?

Amikor kétségbeesetten elkezdi a helyét keresni de sehogyan sem találja?