A tinikori depresszió mitől alakulhat ki? Milyen mértékben nyilvánul meg és mivel lehet "kezelni"?

Hát csak a személyes tapasztalataim során tudok mesélni, mert 15 éves korom óta kezelnek, és most 17 vagyok. Igazából szerintem nagyon sok tényező befolyásolja. Nekem a szüleim is hozzásegítettek, nincs velük jó kapcsolatom, és nem azért mert nem vették meg nekem a legújabb iphonet, ( ha valaki ezzel jönne) hanem mert az egyik alkoholista, a másik meg nem törődik velem. Ehhez segítettek az osztálytársaim, akik minden nap cikiztek kb mindennap, és úgy tettek keresztbe ahogy tudtak. Pedig jó iskolába kerültem, jó jegyekkel. Szóval nem azért, mert egy suttyó iskola volt. Szerintem nem lehet sokkal másabb a felnőttkori depressziónál. Nekem személy szerit eléggé megnyilvánult, tanulni alig tudtam /tudok, semmi életkedvem nem volt, egésznap a szobámban voltak, nem mentem sehova, voltak öngyilkossági kisérleteim is. De ez eléggé helyzetfüggő. Van akiknél kevésbé, vannak akiknél jobban. Tudom , hogy a kamaszok mint én is, túlságosan eltúlozzák a problémákat, de én pont ezért mentem pszichológushoz, mert tudtam hogy valami nincs rendben velem, és szerintem 3 vagy én pszichiáter illet pszichológus vélemény után, nem hinném hogy kitalálták volna . Igazából én azt tanácsolom, hogy ha van egy ember akiben megbízol akkor annak mond el a dolgaidat, bánatodat, mert sokkal jobb ha valaki melletted áll, mint ha teljesen egyedül vagy. Szerintem nyilván kihatással vagy a környezetedre, pl hogy milyen családban élsz, milyenek az osztálytársaid, de ha ezeket nem is tudod elhagyni, mert nem tudsz elköltözni, akkor a pszichiáter, illetve pszichológust ajánlom. Nekem sokat segítettek. Leginkább ők tudnak segíteni. De lehet hogy elég annyi hogy elhagyod a mérgező környezetedet, pl koleszba kerülsz vagy teljesen elköltözöl. Amit lássunk be egy tininek, kb lehetetlen.

Sajnos a legtöbb tini átesik ezen. Én is depressziós voltam, pedig nagyon jó családi háttérrel rendelkezem. De sajnos az életem többi területén már nem volt minden oké, ovi óta rossz élmények értek, amik végigkísértek az általános suliban, így teljesen bizonytalanul, félénken és rettegve kerültem a gimibe, ahol kellett nem kevés idő, de végül sikerült megnyílnom. Nekem új barátságok és a szerelem segített kilábalni ebből a hosszú, rossz időszakból. Persze, több minden is lehet, ami segíthet: sport, új hobbi, kimozdulás otthonról, még akkor is, ha nem akarsz, vagy ha félsz stb.

Szerintem a hormonváltozás okozza. Sokkal érzékenyebbé válik az ember, meg az indokolatlan lehangoltság is főleg a hormonoktól lehet. Szerintem legalább is, mert amikor vége a tini kornak és beáll a szervezet, ezek a rossz tünetek megszűnnek. Nem kell ellene tenni, majd elmúlik, idő kérdése, csak tudjad azt hogy ettől vagy olyan, amilyen és érdemes a környezetedet is értesíteni, hogy most rajtad van a "dilihopp" hagyjanak. :) Sok sikert!

1-es, amiről te beszélsz az nem tinikori depresszió, hanem rossz szülői háttér, elhanyagoltak a szüleid, te ettől lettél depis és nem a tinikortól! Lényeges a különbség, nálad más a helyzet