ADHD-s vagyok? Mit csináljak? 21/F

Egészen kisgyerekkoromtól kezdve nehéz lekötni a figyelmemet, kisiskolásként tonnaszámra gyűjtöttem a házi feladat hiányokat, amiért nem írtam fel a feladatokat néha (elkerülte a figyelmemet). Később, amikor már kénytelen voltam reggel önállóan felkelni és iskolába menni, gyakran elkéstem, egyre sűrűbben, és egyre többet. Az igazolványaimat, kulcscsomót, pénztárcát stb. gyakran keresnem kell, néha órákon át. Az IQ-m nagyon magas (pontszámot nem tudok mondani, mert a mérhető tartomány felett van), egészen pici korom óta gyakran ámultak az emberek a képességeim miatt, mégsem voltam jó tanuló, mert semmi nem vett rá, hogy tanuljak - ez meg is látszott a jegyeimen, bizonyos tárgyakból a sok egyes között volt néhány ötös, illetve nagyon jó eredményeim voltak azokon az országos matekversenyeken, ahol csak a végeredményt kellett megadni, a kifejtősökön viszont inkább nem is indultam, mert lusta vagyok írni és mindent fejben számolok (ha tilos lett volna a piszkozat használata ezeken a versenyeken, még ennél is kevesebben végeztek volna előttem). Kicsiként dumagépnek hívtak, mert megállás nélkül beszéltem. Ma már azért nem beszélek annyit, de néha azt veszem észre, hogy senkit nem érdekel, amit mondok és azt várják, hogy végre befejezzem a mondandómat. (az túlzás, hogy észreveszem - azt veszem észre, hogy akihez beszélek, annak odasúgják a fülébe, hogy "részvétem", vagy "kitartás", mindenesetre elég sz*r érzés, hogy az az egy ember, aki legalább figyel, sem kíváncsi rám igazából...) Az önkontrollal mindig gondjaim voltak, ideig-óráig igyekszem visszafogni magam és nem szélsőségesen viselkedni, mert tudom, hogy amint kitisztul a fejem, meg fogom bánni, amit csinálok, de ha felgyülemlik a feszültség, egyszer csak robban a bomba és olyankor jóformán bármire képes vagyok - ez ijesztően hangzik, és én félek is emiatt, mert viszonylag gyakran rúgnak belém az emberek és én sem tudom, hogy legközelebb hogy fogok reagálni. Voltam már mély depresszióban, volt 2 öngyilkossági kísérletem is, az elsőnél még általános iskolás voltam, szóval értitek, mitől félek... Azt is olvastam, hogy a zaklatás is lehet ADHD-s tünet - én igazából nem tartom durvának, amit csináltam, de párszor már mondták, hogy zaklatok valakit, úgyhogy ha többen is így gondolják, biztos nem alaptalan. Pl. egy osztálytárssal annyiban maradtunk, hogy leülünk és megbeszélünk valamit (ami számomra fontos volt), de aztán napközben többször is kerestem, mindig lerázott, én viszont erősködtem, mert megbeszéltük, és utólag mások mondták ezt így, hogy zaklattam - ilyesmi esetek máskor is előfordultak, de durvább azért nem, én nem tartom ezt húdenagy zaklatásnak mondjuk. Alapvetően nehézségeim vannak az emberi kapcsolatok kialakításával, ebben lemaradásban vagyok a koromhoz képest, habár ez részben a kirekesztő közegnek tudható be, ahol sok évet kellett átvészelnem valahogy.

Bizonytalan vagyok, mert lehet, hogy egy kicsit hipohonder vagyok, így párszor már diagnosztizáltam saját magamat tévesen, viszont amiket fent írtam, azok tények - kérdés, hogy minek a tünetei...

Igazából örülnék, ha végre megtudnám, hogy mi nehézségeim oka, és, hogy miként lehetne legalább könnyíteni rajtuk, mert ez meggátol sok mindenben, ami egy boldog élet feltétele lenne.