Elmúlhat valaha az önsanyargatás utáni vágy?

Sziasztok!

8-tól 10-es koromig, a középiskola feléig elég súlyos depresszióval küzdöttem. Ekkoriban elég komoly önértékelési problémáim illetve testképzavarom volt. Vagdostam magam, az alkaromon és a combomon néhány heg ma is látszik, illetve bulímiás voltam. Minden szituációban szorongtam, nem mentem emberek közé ha nem volt muszáj, rengeteget sírtam. Szakemberhez pedig nem fordulhattam, az most lényegtelen, hogy miért. Aztán a barátaimnak köszönhetően sikerült kilábalnom ezekből, életvidámabb lettem. Majd megismertem az első barátom akivel mai napig együtt vagyunk, és az ő hatására is sokat javult az állapotom. Jelenleg végzős gimnazista vagyok, mindenki vidámnak, energikusnak meg viccesnek gondol. Ami igaz is rám, de belül sokszor érzem azt, hogy ideges vagyok az érettségi, a nyelvvizsga, a kapcsolatom, meg úgy minden miatt. Sokszor a semmiből elkap egy sírógörcs, és szinte lebénulok úgy szenvedek. Az eredményeim jók, orvosira akarok menni, és minden esélyem meg is van rá, hogy ez sikerüljön, így elméletileg nem kellene aggódnom, de egyfolytában stresszelek mióta iskola van. Másfél éve nem tettem semmilyen kárt magamban, de idén ismét hánytattam magam, és rengetegszer nagyon nagy akaraterő kell, hogy ne vágjam szét a kezem vagy a lábam. Ezt is jóformán csak azért bírom ki, mert a barátom úgyis meglátná, és nem akarok konfliktust, amúgy nem érdekelne, hogy ki látja vagy ki mit gondol. Úgy érzem, hogy hiába a sok javulás, a lelkem mélyén ugyan úgy nem vagyok teljesen jól.