Miért vagyok ennyire hosszú távon szomorú? Ez ugye csak a kamaszkor miatt van?

Általában lehangolt vagyok ( ez az "általában" kb 2 hét) de van egy időszak amikor normális vagyok,kreatív jobban kimozdulok és normálisan eszek.Ez a lehangoltság eddig annyira még nem gátolt a tanulásban de már volt amikor karcolgattam ollóval a kezemet mert azzal általában le tudom vezetni a stresszt.Amikor ez a lehangolt időszakom van ki se dugom az orromat a szobámból,ezért a körülöttem lévő emberek,család nem veszi észre ha esetleg sírok vagy bántom magam,szóval ezért még nem is nagyon vettek észre semmit.Csak édesanyám jött fel azzal hogy talán pszichológushoz kéne vigyen.Ez ugye betudható kamaszkori hangulat ingadozásnak?

Remélem nem írtam túl sokat,próbáltam tömören elmondani mi a baj.A válaszokat előre is köszönöm.

15/L