Hogyan küzdjem le a mentális gyengeségemet a sportban? 20/F (bővebben lent)

Szóval futballkapus vagyok egy egyetemi csapatban azonban problémákkal küzdök. Alapvetően tűrhetően védek, ezt tudom magamról és a többiek is meg szoktak dicsérni de mivel nem vagyok egy igazi focista aki már kis kora óta focizik nyilván nem tudok úgy védeni mint egy normális kapus. Mivel a kapus poszt eleve egy elég felelősségteljes poszt ezért ha hibázok valamit vagy csak az adott pillanatban nem úgy cselekszek mint ahogy amúgy szeretnék akkor annak komoly következményei lehetnek. Egy-egy ilyen incidens után hajlamos vagyok teljesen összeomlani és magamat tehetségtelennek titulálni. Volt már, hogy ki is léptem mert egy rosszul sikerült edzés alatt egy kellemetlen gól után elveszítettem a higgadtságomat és hibát hibára halmoztam azonban a csapattársak hatására (akik többnyire barátok azért) rávettek, hogy folytassam. Egy játékossal akivel régebbi dolog miatt vagyok rosszba egyértelműen a másik kapust támogatja (aki ha reálisan nézem magunkat nem jobb nálam egyáltalán, esetleg olyan mint én). A másik dolog az, hogy ha nem vagyok olyan akire mindenki számít akkor máris vesztek a lelkesedésemből és inkább feladom mert nem érzem azt, hogy tudnék fejlődni. Néha jobb vagyok néha kevésbé. Az is jellemző rám, hogy amit nem tökélek el, hogy sikerülnie kell mint az érettségi, felvételi, jogosítvány stb. akkor feladom, nem látom értelmét a küzdelemnek. Szeretek focizni de úgy érzem, hogy így ahogy most vagyok nem tudom folytatni. Nem élsport szint és nem is kötelező űzzem de a sport szeretete miatt csinálnám is de ezek miatt a kilengéseim, önbizalomhiányom miatt meg inkább abbahagynám. Mi volna a jobb megoldás az esetemben. (További kérdésekre is válaszolok).