Aki szociális fóbiával rendelkezik, az hogy jut el egyáltalán orvoshoz?

Én nem tudom, az vagyok-e, de elég gyanús. Persze az is lehet, hogy csak nagy mértékben félénk vagyok, nem tudom. Kértem magamnak egy időpontot interneten, mert hátráltatom magam mindenben, nem vagyok képes bejárni órákra a félelmem miatt (dolgozni meg igen. Mondjuk ott egy összeszokott csapatban vagyok, nem utálnak és nem is csesznek le), és el is mentem, ültem ott egy darabig, már gyakorlatilag minden később érkezőt is magam elé engedtem, de egyszerűen nem tudtam szólni, vagy fogni magam, és bemenni. Nem név szerint szólítottak minket, hanem úgy, hogy ki vár xy dr úrra, én meg azt se tudtam, kire várok, szóval hatványozottan nehéz volt. Többször akartam szólni az asszisztens néninek, mikor kijött, hogy én is itt vagyok, de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Aztán egy idő után már nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és eljöttem.

Tudom, hogy idióta vagyok, lett volna lehetőségem segítséget kérni, de nem éltem vele. Egyszerűen nem ment. Most mit csináljak? Képtelen vagyok már tovább meglenni a bőrömben, nem bírom, hogy ekkora gyökér vagyok, meg akarok halni. És az a vicc, hogy amin mindenki sír, hogy hogy éljen meg a kis pénzéből, hogy dolgozzon jól, stb., az nekem mind megy, csak amit simán emberként kellene elintéznem, arra nem vagyok képes. Pedig nagyon szeretnék egy normális, boldog életet élni, és befejezni az egyetemet, és meg is lennének rá a képességeim, de amíg ilyen elcseszett vagyok, addig nem megy, mindent elrontok.

Szóval az lenne a kérdésem, hogy akik bármiben magukra ismernek, azok hogyan jutottak el egyáltalán addig, hogy segítséget kérjenek?

Ja, és magánra nincs pénzem. Annyira nem keresek jól.