Asperger-szindrómások, rátok minden tünet jellemző?

Aspergeres vagyok, de fogalmam sincs, milyen tünetekről van szó. Ez nem betegség, mindig ilyem voltam. Egész életemet úgy éltem le, hogy "normális" vagyok, csak Aspergeres, ami nem tudom, hogy annyira mit jelent, mert senki nem tud egyértelmű választ adni.

Reagálva a teljes kérdésedre... Az empátiát próbálom felhasználni arra, hogy szeretetet csikarjak ki másoktól, de megkárosítani eszemben sincs, mert ha hazugságot fájdalmat, dühöt, félelmet okozok, az pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amire szükségem van. Rettegek attól, ha ki vagyok rekesztve, viszont erőt ad, ha szeretve vagyok.

Ha sikerül megvigasztalnom egy lányt, akkor azzal szeretetet és hálát okozhatok nála, elérhetem, hogy fontos legyek neki, ami által ő maga biztosítaná az általam keresett szereteti faktort.

Nem kell ahhoz számmegszállottnak lenni, hogy a matek jól menjen. Nekem remekül megy a matek, átlátom a rendszert. Mégse a számok megszállottja vagyok, hanem a társasjátékoké. Ha valaki a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli Monopoly Sakk Activity Malom Gazdálkodj okosan Magyarkártya Franciakártya csoportra asszociál, az téved, messze túlmutat a tapasztalatom és szakértelmem ezeken. Olyan játékokkal játszom, amik nem mindennapiak és nem csak dobok-lépek. Bár megjegyzem, az Activity a mai napig egy klasszikus partijátéknak számít. De a Monopoly meg a Gazdálkodj Okosan helyett inkább az EladLak, meg a CV az, ami jobban javasolt. De azt is mondanám, hogy Talisman, Village, Takenoko, stb, igencsak sok játél van a listán. Csupán nem tudok kivel játszani, nagyobb csoportba pedig képtelen vagyok kezdeményezni játékot. Csak akkor jó nekem, ha meg vagyok kérve, hogy tanitsam meg, és/vagy játsszuk ezt meg azt a játékot, és akkor ezáltal kapom az aktivitás által a közösségi élmenyt, ami az életemben ritka.

A "zárkózott" kifejezés számomra kétértelmű mert olyan is van, aki maga van bezárva sajat döntés által, de olyan is, aki azért van bezárva, mert próbálna mások felé nyitni ugyan, de bezárják és kirekesztik. Tovább olvasva úgy értelmezem, hogy te az előbbihez tartozol, viszont én az utóbbihoz.

A kommunikációval nem tudom, hogy mi baj, csak annyit tudok, hogy heteroanamnézis és szekunder megfigyelések azt mondják, hogy rossz a kommunikációm, és nem vagyok tisztában a kommunikáció írott és íratlan szabályaival. Ez nagyon nem segít nekem, mert azt konkrétan nem mondták megnmi baj velem. Azt is mondják, hogy nem veszem észre azt, ha nagyon elég azaz túl sok belőlem. Ellenben, ha nem tudom, mi a baj velem, akkor hogy lenne esélyem ezt megjavítani?

Sajnos én nem 4 hanem 3 éves korom óta tudok olvasni. Meg írni, számolni DOS operációs rendszert Norton Commanderrel használni. 4 éves korom körúl kezdtem sakkozni, 11 év múlva sikerült is apámat legyőznöm. Nagyon hiányzik apám. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy elhunyt, ezért azóta keresek valakit a helyére/szerepére, de eddig nem jártam sikerrel és nem értem, hogy miért mondják, hogy lépjek tovább és adjam fel ezt a "hülyeséget", mert mindenkit kiakasztok. De hisz ez a logikus. Ha valami hiányzik, akkor csak pótolni kell. A vitaminhiányosoknál is működik.

A társaim óvodás korom óta rendszeres és állandó fizikai illetve kognitív abúzusba kényszerítettek, aminek én voltam az állandó céltáblája. Talán ezért nem szeretek kint lenni a faluban, ha nem muszáj, illetve talán ezért gyengébb a szervezetem, mint a neurotipikusoknak.

Tudhatsz valamit, Kérdező, mert én a mai napig képtelen vagyok eltüntetni a szorongást. Ez akkor azt jelenti, hogy mindent sikerült bepótolnod? Hol diagnosztizáltak téged? SOTE, Autizmus Alapítvány? Mert más helyet nem ismerek, ahol diagnózisolni tudnának.

tudjátok mi gyógyítja?

A pénz :D