Miért minden olyan reménytelen?

Nem tudom elfogadni hogy 3közeli hozzátartozóm elvesztettem,mindennap sírok,a negatív gondolataim megőrítenek már...öngyilkosságon is elgondolkoztam már..itthon a szüleim nagyon sokat veszekednek apróságokon körülbelül mindennap,kiskorom óta mindig apám azt érezteti velem hogy nem érek semmit,volt olyan,és most is van olyan hogy elhord mindennek,meg volt már rá példa hogy meg is ütött engem,pedig eleve nagyon zárkózott vagyok,iskolán kívül nem is járok sehova,egy egyszerű beszélgetést sem tudok "kezelni" úgymond,mert egyből pánikolok mit kéne mondanom,iskolában ha órán felhív a tanár félek válaszolni mert félek hogy rosszat mondok és mindenki azon fog nevetni.Már attól is félek ha emberek közé kell mennem,ha iskolába megyek is csak azon gondolkozok hogy épp aznap miért fognak belém kötni.Barátaim nincsenek...Mindig csak szomorú vagyok,nem lelem semmiben se örömöm,utálok így élni,de nem tudok változtatni egyedül,nem is tudom hogyan lehetne ezen változtatni egyáltalán...