Igaz hogy ha valaki pszichológushoz jár kialakul iránta egyfajta kötődés és ezért nem ajánlott csak úgy rögtön abbahagyni?

Nem tudom más hogy van vele, valószínű hasonlóan, mint én, de nem tudnék nem járni hozzá, vagyis utálnám. Most sok időre elutaztam, és nem jártam hozzá másfél hónapot, és egész végig vártam, hogy találkozhassak vele és elmeséljem, hogy mi történt.

Nem tudom, hogy hogyan szokás befejezni, de én nem akarom. Nagyon szeretem a pszichológudomat. Néha félek is, hogy túlságosan.

Én nagyon szerettem a pszichológusomat, két évig jártam hozzá, lassan több, mint egy éve hagytam abba. Mi végig csináltuk a terápiát addig, amíg már nem volt mit mondania nekem, már rájöttünk, hogy hogyan változtathatnék az életvitelemen úgy, hogy jó legyen, így folyamatosan csökkenteni kezdtük a látogatás gyakoriságát, míg teljesen megszűnt.

Nos én már viszonylag stabil állapotomban hagytam abba az egészet, és nem lettem volna dühős szerintem akkor sem, ha instabil lettem volna. Én nem kötődtem hozzá különösebbképpen, de vannak akik viszont nagyon kötődnek, mivel más barátjuk nincs, egyedül érzik magukat a világban, és végre van valaki, aki mellettük áll. Na egy ilyen több, mint valószínű dühős lenne. Állapota válogatja.

Szerintem ez nem csak a pszichológusra igaz. Bármely más orvosra is, akihez az ember betegség miatt többet jár, aki meghallgatja a bajait, odafigyel rá.

Az ember kap egy olyan törődést, amit senki mástól nem. Igen, ez valamilyen szinten függést okoz.