Az autizmus az egy betegség vagy sem?

Hagyományosan "spektrumbetegség", azaz jogilag onnantól kezdve betegség/fogyatékosság, hogy az illető komolyan akadályozott a mindennapi életben, önmagát ellátni képtelen, nem cselekvőképes. Ezt szakértői bizottság vizsgálja a személy különböző életszakaszaiban és ha az derül ki, hogy az illető a spektrum "jobbik" (neurotipikusok felé közelítő) végén helyezkedik el, akkor minden szabad embert illető jogot megkap és nem számít fogyatékosnak. Nekem az utolsó ilyen "szakvéleményezésem" 19 éves koromban volt, amikor érettségiztem, kaptam egy papírt, miszerint önmagamat maximálisan ellátni képes, stb. vagyok, ergo túlélem a földi körülményeket (egyúttal elvették az összes anyagi támogatást, mondván minek, majdnem normális vagyok :D). A teljesen normális nyilván a hagyományosan programozott, neurotipikus ember, ehhez mérik a spektrumot.

Na eddig tartott a jogi rész (ha azóta változott, javítsátok, én 8 éve találkoztam utoljára a hivatalos verzióval.)

Hogy az ember/szülő/akárki hogy nevezi a dolgokat, emberfüggő és gyakran feleslegesen tolják túl a vitát az egyes elnevezéseken. Lehet betegségnek nevezni, mert voltaképpen a "normálishoz" képest agyi fejlődési zavar, állapot, mert tényleg nem lehet gyógyítani (kérdés hogy kell-e egyáltalán), valamint a kedvencem, amikor egyes terápiás csoportokban képesek ilyeneken összeveszni, hogy az autista szó pejoratív, mondjuk helyette hogy autizmussal élő...mert az miből jobb? Én nem az autizmussal élek, hanem a macskámmal, beteg max akkor vagyok ha elkap az influenza, az egész életemre meg nem húzhatom rá, hogy egy állapot, mert akkor a többi ember élete is az, csak az övék másféle :D Igazából szerintem azért alakult ki ennyi elmélet és elnevezés, mert aki ismer/nevel/foglalkozott már autistát/kkal, az érzi, hogy ez nem teljesen illik a hagyományosan vett betegség fogalmához. Amikor bevezették ezt a "neurotipikus" dolgot, akkor is az motiválta őket, hogy az autistákra ne betegekként, hanem mint másféle agyi működésű emberekként tekintsenek. A felsoroltak közül a "létezés egy módja" tetszik, magam pedig azt szoktam használni, hogy "másképp van huzalozva az agyam". A barátaim ufónak hívnak amikor a furaságaimról van szó, ami a mi társaságunkban nem gáz de képzelj el egy szülőt, amikor közlöd a gyerekére, hogy lol mint egy kis ufó. Na ennyire emberfüggő.

"Mivel az autista személy nem képes normális életvitelt folytatni, gátolt a kommunikációban, emberi kapcsolatokban, munkavégzésben, szerintem bőven kimeríti a betegség fogalmát."

Ezt honnan szedted? Nagyon sok autista önellátó, munkába jár és esetleg párkapcsolata van és gyereket is nevel, ami szerintem teljesen normális életvitel. A munkavégzésről meg annyit, hogy megfelelő munkát kell választani. Aki nem tud úszni, az nem lesz vízimentő, mégis képes a normális életvitelre. Ugyanígy aki autizmus miatt nem tud pl. telefonálni, az nem megy el call centeresnek.

Az autistákat ugyanabba a kategóriába sorolnám, mint pl. a látássérülteket. Valakinek csak egy kicsit rossz a látása, az tud teljes életet élni, igaz, hogy különbözik az ebből a szempontból "normális" emberektől, mert szemüveget vagy kontaktlencsét kell hordania. Viszont aki nagy mértékben látássérült, az nem képes. Általánosságban nem mondhatjuk azt, hogy akinek rossz a szeme, az képtelen a normális életvitelre, de van köztük olyan, aki valóban képtelen. Pont ugyanez van az autizmusnál is, úgyhogy itt se általánosítsunk.