Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit tegyek, ha terápia és...

Mit tegyek, ha terápia és gyógyszerek mellett sem érzem jobban magam?

Figyelt kérdés

13 éves korom óta járok szakemberhez, most 21 vagyok. Kipróbáltam 5 féle gyógyszert, 5 pszichológust, 4 pszichiátert, jelenleg is antidepresszánson vagyok, de valahogy sosem múlik el a depresszió. Szorongás miatt munkaképtelen is vagyok, de ez sem javul egy kicsit sem. A gyógyszerek hatására kevésbé vagyok érzékeny és kevesebbszer gondolok öngyilkosságra, de ez minden. Ugyanúgy nem látom értelmét semminek. Fáradt vagyok, gyűlölök emberek között lenni. Úgy érzem senkinek nem számítok. Minden mindegy, a világ pedig borzalmas. Nem akarok beállni a mókuskerékbe. Nem akarok nagy dolgokat meg sok pénzt sem. Nem tudom miért vagyok itt egyáltalán.

Voltatok már ilyen helyzetben? Mégis mit tehetnék?


2017. szept. 4. 11:48
 1/8 anonim ***** válasza:
Miért szedsz ilyen mérgeket 13 éves korod óta? Engem vertek otthon stb., de aztán az a megoldás, hogy leszedálod magad, ugye?
2017. szept. 4. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Az a baj, hogy a gyógyszerek csak és kizárólag a tüneteidet enyhítik vagy szüntetik meg átmenetileg, a pszichológus, pszichiáter meg a feje tetejére is állhat, ha te magad nem változtatsz, nem fog semmi változni.

Ha te magad többre értékelnéd önmagad, ha találnál valami hasznos elfoglaltságot, amiben jó vagy, nyitnál az emberek felé, nem csak a rosszat feltételeznéd a világról, meg az emberekről, akkor lennének céljaid, lennének emberi kapcsolataid és máris nem lenne ilyen rossz az életed.

Az a baj, hogy előbb magunknak kell tenni a dolgokért, aztán fognak változni és azután lesz jobb a világ is.

2017. szept. 4. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:

Van konkrét oka is a problémádnak? Volt valami kiváltó ok? Mert akkor azzal kéne foglalkozni, azt kéne feldolgozni.

Úgy általánosságban én is szoktam ilyenre gondolni, hogy milyen borzalmas a világ, meg egy porszem vagyok, stb. De ilyen gondolatai mindenkinek vannak időnként szerintem. De azt nem tudom, hogy milyen ha valaki ennyire maga alatt van, még nem hatalmasodott el ennyire rajtam semmilyen érzés sem.

Nem tudom, pontosan mi a problémád, de nincs olyan csoport, ahol hasonló gondokkal küzdőkkel beszélhetnél? Talán az jobban segít, ha tőlük hallod, hogy hogyan gyógyultak meg, mintha kizárólag szakemberekkel beszélnél.

2017. szept. 4. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:

1. Mondjuk azért, mert már akkor is erős szuicid gondolataim voltak. Engem is vert anyám, de utólag azt kívánom bár ez lett volna a legnagyobb problémám. Ki beszélt leszedálásról? Nyugtatót szinte egyáltalán nem szedek, havonta talán 1-2x, az antidepresszáns tök más. Ha nem értesz hozzá, inkább ne írj.


2. Köszönöm a válaszod. Nem bántásból írom most ezt, de megfigyeltem, hogy ha valakinek beszélek ezekről a problémákról, akkor azonnal arra asszociál, hogy én biztos semmit sem teszek azért, hogy jobban legyek. Gondolkodjak pozitívan, ne feltételezzek senkiről rosszat, legyek barátságos, mert akkor majd minden megoldódik. Egyáltalán nem igaz, és szerintem sok depressziós sorstársam nevében mondhatom, hogy ez mind rohadt messze áll az igazságtól. Saját példa: rendszeresen sportolok, kirándulok, ennél egészségesebben enni már nem tudnék, rengeteg barátságot próbáltam kialakítani és megtartani, mindenkivel kedves vagyok, mosolygok, végighallgatom őket, együttérzek, iskolába jártam, kitanultam egy szakmát, most fogom kezdeni a másodikat, elmentem dolgozni (nem bírtam), de megpróbáltam és nem az első akadálynál adtam fel. TESZEK, mert eljártam terápiára és megfogadtam a tanácsokat. Mindennek semmi köze ahhoz, hogy mentális betegségben szenvedek, ami NEM gyógyítható pozitív gondolkodással. Nem mondtam soha, hogy hú nekem van a legrosszabb életem a világon, sőt. Pont azért undorít ez a világ, mert tudom, hogy mennyi ember, állat és növény szenved benne, és aki tehetne ellene az nem tesz semmit. Ettől még az emberiség nagy része egoista, mohó, buta, és mondhatjuk, hogy "jajj erről ne vegyél tudomást, a maradék rendes emberrel foglalkozz", csakhogy szerintem ez önámítás, mert hiába nem veszek róla tudomást, ez attól még így van. És a fent említett próbálkozások ellenére ugyanúgy meg akarok halni, akkor is ha netán valami kis sikerélményem lenne. Nem bírok örülni semminek, és ez betegség, nem felfogás kérdése. Egy rákos embernek nem mondják, hogy "változtass a felfogásodon, mert attól majd meggyógyulsz". Akkor a mentális betegeknek miért. Na mindegy.


3. Köszönöm szépen, adtál egy jó ötletet, szerintem keresek valami ilyesmit. :)

2017. szept. 4. 14:03
 5/8 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!

Hidd el, hogy ha nem te magad lennél a gátja a dolgoknak, akkor már rég rendben lennél. És ne hidd azt, hogy a levegőbe beszélek. Alkoholista és agresszív apuka mellett nőttem fel, szóval sok mindent láttam és megéltem. Rengeteg műtéten estem túl, beteg voltam, a házasságom is válságban volt, pánikbeteg lettem és eléggé szorongtam. Én is eljártam pszichológushoz, és érdekes, de meggyógyultam, de főként azért, mert én magam változtattam. Én magam változtam és gondolkoztam másként.

Szóval lehet, csak át kéne értékelned dolgokat.

Illetve emellett még jártam jógázni. Azt is nyugodt szívvel tudom ajánlani neked!

2017. szept. 4. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
Mivel a beszélgetés két irányba tart, így szerintem nincs értelme folytatni. Te nem engedsz az elveidből, még akkor sem, ha itt teljesen másról van szó, mint a te eseted. Nem baj, ha neked bevált, annak örülök. Szép estét!
2017. szept. 4. 18:20
 7/8 anonim ***** válasza:
Te kérdezted, hogy mit tehetnél? Megírtuk, hogy mit. Akkor ha nem fogadod el, amit írnak tanácsként, akkor miért teszel fel kérdést?
2017. szept. 4. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:

Olvastad Elizabeth Wurtzeltől a Prozac országot? Egy sorstárs (depressziós) fiatal nő önéletrajzi írása, jó könyv.

Én is szedek gyógyszert, immár 5. éve, én szorongásra (Citalopram). Nekem bevált. Vannak biztos hátrányai, pl. fáradékonyabb vagyok. Inkább a mellékhatások, mint a szorongás. Nekem javult az életminőségem tőle, pl. munkaképessé váltam.

Miért van ennyi szenvedés, mi értelme a létnek? problémákra pl. ajánlott ha elkezdessz olvasni, kutatni, szellemi téren. Én 16 évesen kezdtem el eljárogatni könyvtárba, kb. 30 éves koromban állt össze a kép a fejemben a világról, ezidőtájt kezdtem egyenesbe jönni. Nekem az segített, hogy megtértem. Szívesen ajánlok neked olvasnivalót, vagy beszélgetek veled, akár privátban. Nekem is volt komoly krízishelyzet az életemben, az öngyilkosság közvetlen közelébe jutottam. Kamaszkoromtól felfelé úgy általában nehézségeim vannak/voltak, pl. a szorongás. Viszont így 30-on túl már erőseb vagyok a problémáknál. Sőt a szenvedések megtanítottak, hogy a lelki szenvedőket jobban megértsem. És az tuti, hogy többé nem kerülök az öngyilkosság közelébe, immunis lettem.

2017. szept. 5. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!