Szerintetek az gáz, hogy haragszom azért amiért világra hozott anyám?

Én is ezt kérdezem sokszor. Miért létezek, amikor sosem lehet olyan az életem, amilyet szeretnék. Sosem lehet barátnőm. Életemben egyszer sem szeretett 1 nő sem igazán. Így semmi értelme.

Most meg azon kapom magam, hogy akivel ismerkedtem is szakított, hogy ismét idegbeteg lettem. Napjaim pszichés csődök.

Kedves Kérdező!

Nem, egyáltalán nem gáz, hogy haragszol azért, amiért világra hozott édesanyád. Mindenki életében eljön a miértek ideje, a szülők hibáztatásának ideje is eljöhet, ez tök normális. Én is "kattogtam" rajta egy ideig, de mivel nem vezetett sehova, abbahagytam.

Rájöttem: ebbe az érzésbe hosszú időre beleragadni, nos, az gáz. Nem betegség értelemben, hanem időpocsékolás értelemben gáz: tényleg ez az életem vezérfonala, h nem sok mindennek tudok örülni az életben? Muszáj lenne tudnom, anyám+apám célja mi volt? Ugyan.

Azt választottam, h nem foglalkozok a megváltoztathatatlan és megismerhetetlen múlttal. Hanem előre nézek, és megkérdeztem magam, mi akarok lenni 1, 3, 10 és 20 év múlva? Aztán elkezdtem megvalósítani magam.

Már ne is haragudj, de aki tud helyesen írni, az akkor is tud, ha csak 4 órát aludt, vagy ha semmit sem!

Bírom, amikor ilyen hihetetlen indokokat hoz fel valaki arra, hogy hülye, ahelyett, hogy bevallaná. Attól még, hogy letagadod, nem változik semmi.