Miért nem próbálnak segítséget kérni?

A depresszió, lényege ez. Azt hiszi, hogy rajta senki sem segíthet, nemhogy saját magát tudná kihúzni a gödörből. Az még a jobbik eset, ha a barátoknak beszél. De van az a szint, hogy már senkivel sem tud egy légtérben maradni, csak emészti magát. Pontosan ezért nem megy pszichológushoz sem. Tapasztalat: Hibába 110%-os odaadás, a mérhetetlen kedvesség, az elfogadás, a sok-sok beszélgetés...Sajnos sem ezek, sem az ész érvek nem hatnak (pedig már saját magának is fizika fájdalmat okoz, mert a lelkével együtt a szervezetét is felemészti.)

Azt tudom mondani, hogy légy türelmes, és ha kell kérd pszichiáter segítségét. Persze oda is el kell menni, de ha valaki nagyon mélyre ássa magát, akkor muszáj. Nálunk évek óta ez megy. Én már mindent megpróbáltam, időszakos javulás volt, de simán visszaesett, mert egyszerűen nem változnak a gondolatai. Mankót kaphat, de neki kell átértékelni a dolgokat.

Én szeretnék segítséget kérni, de nincs pénzem magánra, és most épp annak járok utána, hogy hova kell mennem, amit finanszírozna a tb. És akkor azt már nem említem, hogy az érzelmi részén (valós-e a problémám, nem fognak-e kiröhögni, megérdemlem-e a segítséget, kell-e nekem egyáltalán?) már túlléptem, mert eljutottam arra a pontra, hogy lecarom, hogyan, csak legyen már vége.

Szóval érdekel, hogy mi a tanácsod, hova menjek, kihez forduljak? Örülök, ha meg bírok élni a pénzemből, max. havi 5-10 ezer pluszt vállalhatok be, egy magánpszichológus ennél jóval többe kerül egy hónapban. A kerületi pszichiátriát nézegetem most, hogy kell-e hozzá beutaló, mert ha igen, akkor a háziorvos lutri, hogy ad-e egyáltalán. Pláne, hogy egy olyan dokihoz kell mennem, akit soha az életben nem láttam, mert vidékre vagyok bejelentve a szüleimhez, öt éve élek Pesten, de nincs itt állandó lakcímem, most jelentem majd be magam az egyik haverom lakásába.