Nem vagyok képes elfogadni magam, mindig csak a hibákat látom magamban és rettenetes önbizalomhiányom van. Mit tehetnék?

A legnagyobb oka ennek az egésznek a kialakulásában az, hogy nem tudom elfogadni a testem. 165 cm és 50 kg vagyok. Anyukám mindig azzal győzköd, hogy szép az alakom és hogy ne akarjak fogyni, de én nem vagyok megelégedve magammal. Tudom, hogy vékony vagyok, vagyis inkább jó súlyú, ezt látom is képeken, de valahogy a tükörben mindig máshogy néz ez ki. Ha ruhát megyünk vásárolni az egész egy rémálom a próbálgatás miatt. Alapvetően s-es méret vagyok, de ha m-es ruhát kell esetleg venni, mert mégse jó a méret, akkor totális depresszióba zuhanok. Én tényleg, próbálok ez ellen az egész ellen tenni, futok egy csomót, aerobikozni is szoktam járni, az étrendem is egészséges, jógázok és hajlékony is vagyok. De nem tudok mit kezdeni ezzel!!! A mérlegen semmi sem változik. 1500 kalóriánál éhes vagyok, 2000 már jó, de viszont azzal meg necces, hogy hízok-e.

Mit tegyek, hogy elfogadjam magam? Totálisan kicsinálom magamat a negatív gondolatokkal, pedig sokak szerint teljesen alaptalan. Barátnőm mondani szokta, hogy nem vagyok dagi és hogy eszembe se jusson fogyózni, de ennek ellenére ő így is 5 kg-mal könnyebb, pedig egy magasak vagyunk, nála ez anyagcsere miatt van. Néha, ha távolról nézek tükörbe, akkor elfogadom magam és jól érzem magam a bőrömben, de ha közelről kell (mint pl próbafülkében) akkor totálisan utálom magam.

SEGÍTSETEK KÖNYÖRGÖM!!! ATTÓL FÉLEK, HOGY TELJESEN FELEMÉSZT EZ AZ ÖNUTÁLAT. NEM AKAROK ANOREXIÁS LENNI!!!

Mit tegyek???