Minek ragaszkodik ennyire a pszichiáterem/pszichológusom, hogy járjak hozzá, ha szó szerint nem csinálunk semmit?

Már December óta járok ehhez a pszichológushoz, aki egyben a pszichiáterem is, pár évvel ezelőtt jártam már hozzá, az abba is maradt, de ez nem lényeg.

Két hetente találkozunk 45 percekre, és minden egyes alkalommal ugyanazokról a jelentéktelen dolgokról beszélünk : Milyen filmeket néztem, hol voltam és hogy szedem e a gyógyszeremet. És szó szerint, mindig ugyanazok a válaszaim, tehát még csak semmi újról nem beszélünk, csak felidézzük, mit néztem 2 héttel ezelőtt, vagy mit ettem tegnap vacsorára...

Hogyha csak megakarja nézni, rosszabbodik e az állapotom, hívjon fel engem, vagy valakit a családból, többet tudna meg és sokkal könnyebb is lenne mindenkinek.

Mióta oda járok egyszer nem beszéltünk a betegségeimről, engem mondjuk érdekelne, ő mit gondol, de mindig kikerüli.

Van értelme járnom hozzá, mert most jelen pillanatban teljes időpazarlásként élem meg a dolgokat.