A pszichológus miért nem mond semmit arra amikor elmondtam hogy sorozatosan bántalmaztak?

Voltam már együttérző szakembernél, eyáltalán nem volt segítség az együttérzés, mert nem oldotta meg a problémámat...

- "Te jó ég! Komolyan ezt tették! Hogyan tehettek ilyet?! Mit tettek még?"

- "Tényleg ilyet is tettek! El se tudom képzelni hogy tehették! Szörnyű, rettenetes, felháborító! Miként történhetett ez!"

Ilyeneket és hasonlóakat mondott, problémám nem oldódott meg ettől, viszont ő "érzelmileg érintetté vált" és szerintem "nem tudott szakmailag gondolkodni ettől"...

Én is iskolai bántalmazásról, kiközösítésről és megalázásról beszéltem neki, ezeket mondta mint amit fentebb leírtam és együttérző volt, de az együttérzéssel nem voltam kisegítve...

Ha együtt szomorkodunk, az sajnos nem oldja meg a problémát.

Meg kellene kérdezni hogy "hogy lehetne ezen lelkileg túllépni", tanácsoljon valamit.

Nemcsak kibeszéled magadból, hanem tanácsot is adhat.

14: szuper, akkor együtt jöjjetek rá, hogy mi volt az oka.

Talán gond van kommunikációval részedről?

Mert ahogy tűnik, a pszichológustól is csak vársz valamit, amire gondolsz, és hát senki sem gondolatolvasó. De nem mondod ki. Pl. nem kérdezed meg konkrétan, hogy mit tanácsol, hogyan lépj túl ezen.

A pszichológus nem lágy, mert nem barát. A pszichológus egy tárgyilagos kívülálló szakember. Még csak tanácsot adni sem fog, mert az az ő megoldása lenne, nem a tied, az a dolga, hogy a benned lévő erőket mozgósítsa.

Kijelentései (hogy lehet valakit emiatt csúfolni?

tudom hogy a maga iskolájában ez nagyon megy) nem empátiamentesek, megérti a helyzetedet. A másikkal (az osztálytársaim nem is tudják hogy mit okoztak ezzel) pedig arra akart rávilágítani, hogy az osztálytársaid nem akartak ilyen mértékben bántani, mint ahogyan azt te végül is megélted. Az, hogy "ennek oka van hogy ez ennyire tartós volt magánál" egy tárgyilagos szakmai megállapítás. Lehet, hogy szenvtelennek, érzéketlennek tűnik, de ez az út a megoldáskeresés felé. Az osztálytársaidat nem tudja megváltoztatni, mert nem ők járnak hozzá, hanem abban segít, hogy te mit tudsz átalakítani annak érdekében, hogy mások ne viselkedjenek így veled. A pszichológussal való munka nem szaladgálás a virágos réten, hanem esetenként egy kemény, embert próbáló feladat, mert felszínre hozza, szembe kell nézni olyan tulajdonságaiddal, viselkedési szokásaiddal, amikkel nem szívesen szembesülsz. A pszichológus arra jó, hogy ezt egy zárt, biztonságos, négyszemközti közegben, a magad tempójában megtehesd. Ez akár sírással is járhat, de gyógyító erejű. Ha felismered, ki mered mondani magad előtt, hangosan pedig a pszichológus előtt, akkor ráléptél a változás útjára, és ezzel a környezetedet is megváltoztatod, másképp fognak rád reagálni. Ez hónapokba is beletelhet, nem megy egycsapásra. Sok sikert ehhez az úthoz!

Ettől függetlenül ha te több beleélésre, érzelmi támogatásra vágysz, ezt nyugodtan mondd el neki, ez is információ a jobb megismerésedhez, és az is lehet, hogy ha belefér az illető stílusába, egy picivel több ilyen érzelmi támaszt tud neked adni. De a hosszú távú cél nem az, hogy együtt sírjatok, hanem hogy racionálisan haladjatok egy probléma megoldása felé. Szóval jó kezekben vagy!

Kedves kérdező!

Vacak dolog, h a suliban bántottak, de te ugye nem fogsz leragadni ennél a sérelmednél? Nem derül ki a leírásodból, mennyi idős vagy, de egy bizonyos kor után már -hogy is mondjam csak, nem bántani akarlak- érdemes a saját érdekedben az ilyen túlhaladott/elmúlt a régi dolgokon lelkileg túllépni. Meg nem is stílusos leragadni ilyen dolgoknál.

Látod, erre is jó a gyaki: itt megkapod azt az együttérzést és figyelmet, amit még az orvosodtól sem! Mi, a gyaki népe mellkasműtétet még nem vállalunk, de már szülést simán levezetnénk.

De nem erről szól kérdésed.

A pszichológust -valószínűsítem- nem érdekli, h elsőben elvették az uzsid stb. Tudod miért nem érdekli ez? Azért nem, mert ő arra kíváncsi, hogy vezetett az utad oda, h elvegyék? Ugye jártatok vagy 20-an az osztályba -miért te voltál az, akit bántottak? Hogy váltál áldozattá? Mit tettek/nem tettek meg érted a szüleid, h nem tudtad megvédeni magad? Látod, itt van az eb elhantolva: amit te bajnak érzel, h bántottak/szekáltak/csicskáztattak, az csak egy okozat. A pszichológusod az okot keresi.

Világosodik valami?