Ez a folyamat mennyire normalis?
teljesen mentes vagyok lényegében az emberi kapcsolatoktól. munkahelyi max felszines. jelenleg parom nincs. egyre inkább azt érzem terhemre vannak az emberek. nincs kedvem mosolyogva kedvesen megkerdezni tőlük semmit. teljesen egyedül érzem magam a vilagban ennek eredménye ként ugye. ugy erzem senkiben nem bizhatok, felszines csevejekre meg nem vagyok vevő legalabbis en nem nagyon kezdeményezem. en is rideg, a " másik kezdemémyezzen, mozduljon ha akar valamit" felfogasu lettem. nem erdemes senkivel jot tenni", kimutatni erzésünket" és sorolhatnám, felfogasú lettem. a legdurvább hogy ezt mélyről érzem már (szinte a személyiségem részévé vált).
igen ám de ez kivetül már az ismerkedés felé is. nem érzek energiát magamban hogy "fussak" egy lány után is ha ő rajta nem érzem a viszonzást. (bár ez talán nem is baj)
nagyon borúsan látom az embereket.
ha társaságba is keveredek, azon gondolkodom legtöbbször hogy inkább egyedül mint (ezekkel). de vannak kivételek, mikor szivesen vagyok beszélgetek emberekkel (csak ez a típusú ember kevés, leginkább azok akiken nem érzem a "megjátszom, beállok a sorba magamról dumáló, fényező" stilust.
gáz van velem? 29F
válasza:Nem lehet, hogy van valami a háttérben amitől ezt érzed ?
Vagy csak szimplán olyan társaságra vágysz ami hasonló személyiséggel rendelkezik. De igazából ha ez téged nem zavar, akkor nincs gond.
válasza:Manapság sajnos tényleg sok a felszínes ember. Csak a "mizu, minden oké? Igen, velem is" típusú beszélgetések a megszokottak, miközben ez egyáltalán nem jó. Senkinek nincs ideje semmire, állandó rohanás, munka, család, háztartás, gyerekek stb, miközben nem figyelnek oda egymásra.
Olyasvalakit kéne találnod, aki szintén olyasmit érez, mint te. Tudom, hogy ez nehéz, de merj nyitott lenni az emberek felé. Hidd el, meg fogod találni azt a nőt, aki előtt meg mersz nyílni és akit érdekelni fog, hogy valóban mit érzel. :)
L/19
Köszönöm a válaszokat!
1# Mire gondolsz a háttér alatt?
Egyébként nem érzem természetesnek, hisz nem írtam volna be. Gondnak érzem, olyan dolognak ami hátráltat az életemben. Teljesen beszürkültem. Nagyon komolyan el tudja vinni az embert a magány, az egyedül lét. Bár én mindíg is hajlamos voltam erre (miután apa elhunyt). De hogy am is ilyen lettem volna-e, vagy már ebben a nevelés is, pas , biztos ez is benne volt (ki hogy éli meg). Ennek is van előnye, feltalálom magam a kis világomban, sok mindenbe belevágok önerőből amit sikerre vittem viszek. Csak a társas része az oldalamnak az kong. Gondoltam rá hogy jókedvel mosolyogva "megjátszva" mert ezt nem lehet máshogy, oda menni ismeretlen lányhoz, de olyan érzésem támad ilyenkor hogy: már kinőttem ezt, hogy "produkáljam" magam valakinek. Csak a természetesség dominál bennem. Az az oldalam meg ugye ahogy írtam, elég zárkózott a világ felé. Viszont ha feloldódik akkor teljesen önmagam vagyok. A vidámsággal, mindennel együtt. Nagyon szerethető tudok lenni, főleg mikor érzem hogy szeretnek :)))
Szégyen nem szégyen, mostanában elég sokat "pityergek" filmeken, a minap néztem meg ismét az: Apák és lányaik című filmet (nagyon tetszett). . El el pityeregtem magam rajta, főleg mikor bontakozott ki a lány érzés világa a film vége felé. Hihetetlen milyen empátia van bennem, és tudok azonosulni mások sorsával. Na picit elkanyarodtam .
válasza:Szerintem az teljesen rendben, hogy nem bízol meg mindenkiben, ez azt jelenti, hogy nem vagy hüle. :))
Bízni csak abban lehet, aki már igazolta, hogy bízni lehet benne. Ugyanakkor viszont, mindenkinek tudnom kell akarni azt a jót, amit szeretnék, hogy velem is tegyenek az emberek.
Tehát röviden a javaslatom: nem ártani senkink sem, megbocsátani mindenkinek, és segíteni ott és ahogyan tudok.
Ha ez szerint cselekszel, lehet, hogy nem lesznek akkor sem barátaid, de a lelkedben béke lesz, és igazából ez a fontos.
Igen tudom miről írsz:)
Régebben pár évvel ezelőtt éreztem ezt, teljesen önzetlen voltam mondhatni mindenki felé, eszembe nem jutott hogy ne segítsek aki megkér. Mindíg szívből adtam mindent, és éreztem is ott bent azt a "meleg" érzést magamban.
Most pedig teljesen a fordítottja lettem. Nem segítek senkinek, nem vagyok közvetlen senkivel bár ez sem igaz, mert van az a "közeg" ember, akivel még tudok ilyen lenni DE ez nagyon szűk réteg. Ám ha eljátszák a bizalmam annyi. Onnantól már nem tudok, és nem is érzek "akarást rá" felejtení. Ennek többnyire én hangot is adok, és tudtára adom az illetőnek hogy most nagyot csalódtam benned, és érzékeltetem hogy innentől változnak a dolgok, de van hogy nem szólok semmit csak változom feléje. Régen még ezzel sem foglalkoztam. Ugyan úgy viszonyultam midnenkihez.
Úgy érzem sehogy sem jó ez...szerintem az lehet a baj hogy nincs akit önzetlenül szívből szerethetek 1 emberen (szülő) kívül. Ez biztos hogy kikezdi az embert ott belül.
válasza:"az lehet a baj hogy nincs akit önzetlenül szívből szerethetek 1 emberen (szülő) kívül. Ez biztos hogy kikezdi az embert ott belül."
Ez azért nem egészen így van. :)
"Többet kell foglalkoznod azzal, hogy ne keverd össze a szerepeket. Te istenképű vagy, de az Isten Én vagyok. Én, aki érted akar élni közvetlenül is, és az embereken keresztül is. Erre csak annyiban vagyok képes, amennyiben te Értem élsz közvetlenül is (hálaadó imával), és embereken keresztül is (szolgálatban)."
"Senkit sem szeretek úgy, mint téged. Ha még valakit úgy szeretnék, akkor kettő lenne belőled. Hidd el, szeretetemből élsz! Ez az Én részem kettőnk kapcsolatában. A te részed az, hogy Értem élj. Vagy inkább így mondom: Nekem élj. Nekem, Miattam tedd meg, ha otthon valamit kérnek tőled. Nekem kínáld fel munkádat, tanulásodat, szórakozásaidat. Mutasd ki Nekem, hogy nem vagyok közömbös számodra.
Lelkem működik benned."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!