Mi a jó fene a pszichológus dolga?

Nem az a pszichológus dolga, hogy megoldja a problémáidat. Az a dolga, hogy felnyissa a szemed, rávezessen téged bizonyos dolgokra, és ezáltal magad megtudod oldani a problémáidat.

Másoknak meg csak szimplán szüksége van rá, hogy kibeszélje a dolgait egy emberi fülnek, és nem is vár tőle világmegrengető válaszokat, csak jobb kiadni a dolgokat, mint bent tartani.

Osztom az előző válaszokat.

A legtöbb ember még beszélni se tud senkivel, nekik már az is segítség, ha elmondhatják valakinek a problémáikat és/vagy kibőghetik magukat.

A másik kategória, hogy megoldást keres, és egy pszichomókus erre pont jó. Az nem mondja meg, hogy mit csinálj, hanem rávezet, hogy te magad jöjjél rá ezekre.

Aki pedig jó önismerettel rendelkezik, és aktívan dolgozik a problémáin, annak teljesen fölösleges agyturkászhoz járkálni, és tömni a zsebüket. Azt kell kitalálni mindenkinek, hogy ő melyik kategória, és esszerint dönteni.

Meg h ha tenyleg van vmilyen betegseged akkor jo esetben a pszichologus elmondja, mar ha rajon es fel tudja merni h milyen gyogymod lenne a szamodra a legmegfelelobb.

#1-es voltam

"Nem az a pszichológus dolga, hogy megoldja a problémáidat. Az a dolga, hogy felnyissa a szemed, rávezessen téged bizonyos dolgokra, és ezáltal magad megtudod oldani a problémáidat.

Másoknak meg csak szimplán szüksége van rá, hogy kibeszélje a dolgait egy emberi fülnek, és nem is vár tőle világmegrengető válaszokat, csak jobb kiadni a dolgokat, mint bent tartani."

Erre egy barát is képes,na meg sokan tudják,hogy mit kellene tenni,de nem tudják megtenni.

Bocsi, hosszú lesz!

#5: akkor az egy nagyon jó barát!

Kétségtelen egyébként, hogy valóban segít már az is, ha valaki meghallgat. Ez igaz, ez tény, nem is érdemes vitatkozni vele.

Viszont érdemes megkülönböztetni két dolgot. Ha én 1-től 10-ig skálán 6-7 körül vagyok, és kibeszélem a gondjaimat a barátoknak (képes vagyok erre + vannak barátaim, akik meghallgatnak), akkor tényleg nem érdemes pszichológushoz járni, ez a megkönnyebbülés bőven elég lehet.

Viszont sokan valahol 1-2 körül mozognak sajnos. Beszűkült társas élet, közöny, borzalom hangulat, tehetetlenségérzet, iszonyat negativizmus... egy major depresszióban szenvedő ember nem fog megnyílni a barátainak pontosan a problémájából adódóan. Neki igenis szüksége lehet egy terapeutára. Meglehet, hogy egy-két hónapon keresztül még a terapeutának sem nyílik meg úgy.

Plusz fontos látni, mi lehet a gondot azzal, ha barátoknak önti ki a lelkét az ember. 1: hosszabb távon megterhelő más lelki szemetesládája lenni, de ettől tekintsünk most el. 2: Rövid távon időnként szintúgy rizikós, mert egy barát ilyenkor rögtön elmondja, ő mit tenne, őneki is volt hasonló, ő mit csinált, és pillanatokon belül az ő megoldott/meg-nem-oldott problémáiról szól a beszélgetés. Egy jó pszichológus ilyet sosem tesz, és ÓRIÁSI TÉVHIT, hogy a pszichológus tanácsokat ad. Ez nem orvosi rendelő, nincsenek sajnos receptek, amiket felírhatna, hogy ezt és ezt csináld, és jó lesz.

Ha ő tanácsot adna, az az ő megoldása lenne, nem a tiéd. Őrá egy mankóként kell tekinteni. Te fogsz meggyógyulni és újra jól járni, de ehhez egy mankó mindenképp segítség. És igen, lehet anélkül is menne (de lehet, hogy nélküle nem sikerül ismét "megtanulni" jól járni, vagy legalább is nem olyan gyorsan).

Magyarán, ahogy fent is írták, ő abban segít, hogy te magad találd meg a megoldást.

Ez akár évekig is eltarthat, ha komoly berögződéseket és viselkedésmintázatokat / meggyőződéseket kell átírni, lényegében (más megközelítésben) át/újra kell huzalozni ilyenkor az ember agyát, ha jobban belegondolunk. Nyilván adott esetben ez sok időbe kerül, és sajnos nem mindenki képes ezt megtenni.