Érezted már azt hogy leginkább az riaszt meg az életben hogy még "várhatóan" sokáig fog tartani?

Egyszerűen jobb lenne csak elaludni végleg...nem küzdeni állandóan, nem egy állandó rossz lelki állapotban lenni...tetetni hogy kb minden oké, hogy csinálod amit kell de belehalsz a napokba, a félelembe....szorongás a reggelid és a vacsorád ...

figyeled az embereket az utcán és könny csordúl a szemedbe mikor egy őszinte mosolyt látsz...még emlékszel talán milyen volt, s a bizonytalanság hogy lesz-e még ilyen?

Néha egy-egy percig jobban vagy, eltölt az optimizmus hogy lesz jobb is, de amilyen hirtelen jön ez a 2 másodperces fellángolás olyan hamar el is alszik....

Próbálsz sírni hogy megkönnyebbülj, de csak a sós könny marja ki az arcod, a lelked nem lesz könyebb..

Körülötted azt sem tudják milyen iszonyatos csatákat vívsz magaddal legbelűl....senki!! nem értik....

Próbálsz erős lenni, csinálni amit kell, nem meghalni és kilábalni abból amiből olyan nehéz....

Magadra ismersz-e kedves olvasó ?