Mit tehetnék, ha egyszerűen senkinek nem vagyok fontos?

Szociális fóbiám van, ami ellen dolgozok, de biztos vagyok benne, ha most ismét visszacsúszok, mert egyszerűen nincs már motivációm..

Van pár barátom, de mivel közülük összesen 2-vel beszélgetek gyakrabban (tehát nem csak akkor, amikor kénytelen vagyok) és velük is csak poénos formában, ezért nem hiszem, hogy komolyabban megtörnének, ha én pl meghalnék. Sőt, ezen a 2 haveromon kívül a többieket szerintem egyáltalán nem is érdekelné...

Van két nővérem, őket szeretem, de mivel ők már 20 felett vannak, ezért már igencsak a saját életüket élik és nem nagyon van rám szükségük, hisz ott a pasijuk, tehát igazából, ha én nem erőltetném, akkor nem is nagyon beszélgetnénk...

Apumat teljesen hidegen hagyom (ő is engem), még életemben nem beszéltem vele 2 mondatnál többet (pedig velünk lakik, sokszor melózunk együtt.. stb.), anyum pedig állandóan mondogatja ugyanazokat, mint amiket 4 éves koromban.. Hogy én az ő drágája vagyok és annyira félt minden hülyeségtől, aggódik minden apróságom miatt, hogy az agyamra megy. Egyszerűen annyira túlbuzgó, hogy már egyáltalán nem tud érdekelni, hogy mit is gondol, őszintén rohadt idegesítő.. Vicc az, hogy csomószor mondja, mennyire fontos vagyok, közben meg a gyakorlatban nem egyszer érzem azt, hogy semmire sem vagyok jó..

Barátnőm nincs, nem is volt.

Ja, van egy macskám, akinek szintén csak annyira vagyok jó, hogy megetessem néha, de igazából más is ellátja néha ugyanezt a feladatot, tehát ez sem probléma..

17/F

Mit tegyek?

Borzasztó érzés.. Öngyilkos nyilván nem leszek, pedig egyszerűbb lenne.