Depresszió? Nagyon a lelkemre veszek mindent, és van, hogy napokig görcsölök rajta. Vagy addig amíg az adott embernél jó pontot nem szerzek, megbékél. Ilyenkor 95%ban lehangolt vagyok, akár a napi teendőket sincs kedvem miatta elvégezni.

29 évesen szerintem nem normális. :) Főleg,hogy ha úgy megbántanak,az edzést is mellőzném annyira görcsölök rajta. Higyan tudnám ezt leküzdeni,önzőbb lenni? Nem úgy,hogy másokon átgázoljak,hanem,hogy az ilyenek lepörögjenek rólam? A munka helyemen azt veszem észre,hogy a sor végén tengek 1-2 emberrel,de pont az a fajta vagyok,akit ha behívnak megy,mert kell a pénz. A mubkámat szeretem,körülményel fizetések jók. Azok az emberek is 70-80%ban empatikusak,akikre most gobdolok. De ha úgy megszólnak(tudom csipkelődés,lekezelés,okoskodás minden melóhelyen van) azon górcsölök ,mint most,mert félek,hogy akik igy leszólbak azt amiért leszólnak(én is hibázok,de most special nem munkahelyi hibáról van szó,benéztem egy közlekedési szitut ,baleset nem lett) azok tovább adják a kis,majd nagy főnököknek,akik ezek miatt majd kirúgnak,mert alkalmatlan vagyok. Jobban nem tudom leírni...