Önbizalmat a sikerek adhatnak? Ha nekem még soha semmiben nem volt, nem is vagyok jó semmiben, akkor mitöl kéne önbizalmamnak lennie?
Magamat 0-nak kezelem, az elért eredményeim (a nagy semmi) is ezt támasztják alá. Sok mindent próbáltam már, beiratkoztam 20 tanfolyamra, hobbikat találtam ki, sportokat. De mindenben béna és ügyetlen vagyok, amit mások is megerösítenek. Sportokról maguk az oktatók, edzök szoktak eltanácsolni mert veszélyes vagyok a magam és mások egészségére is. Úgy kell elképzelni engem, hogy még futni se tudok! Kitaláltam hogy eljárok, de simán hasraesek szó szerint a saját lábamban (még egy fogam is letört)
Munkámban is csak megtür a fönökség, a kedvességem az egyetlen ami miatt nem rúgnak ki, mert amúgy mindent elrontok. Egyszer csináltam egy akkora hibát ami miatt a nemzetközi irodákban is túlórázni kellett sokaknak hogy kijavítsák.
Szóval semmiben nem vagyok jó, pozitívumot nem tudok magamról mondani. Nem tudom mi az a sikerélmény, mert nem volt benne még részem. Szüleimtöl se kaptam dicséretet egyszer sem, ha véletlenül jó jegyeket kaptam iskolásként, azt mondták biztos azért mert csaltam vagy a tanár mindenkinek megadta ugyanazt. Amúgy a szüleim szavaival élve megtürt személy voltam otthon.
Szeretnék egy kis önbizalmat valami által, mert nem bírom elviselni már, hogy mindig remegek, zavarban vagyok, dadogok. Bár már 27 éves vagyok, de szeretnék egyszer egy barátnöt magamnak. Biztos jó érzés lehet ha szereti valaki az embert, bár nem tudom mi oka lenne bárkinek engem.
Amiben jó vagyok, hogy jó lelki szemetesládája tudok lenni bárkinek. Bár barátnak, havernak senki nem akar, de a problémáikat nagyon szivesen mondják el nekem, meghallgatom öket. Aztán legtöbbször elkerülnek utána mert zavarja öket hogy megtudtam róluk ezt-azt. De így segíteni tudok másoknak. Valahogy megérzik ezt az emberek, mert sokszor elöfordul hogy idös emberek jönnek oda hozzám csak úgy az utcán, megszólítanak és elmondják a bajaikat nekem. Jó érzés ilyenkor segíteni nekik (nem adok tanácsokat, csak meghallgatom öket)
Gondoltam rá hogy pszichológusnak kellett volna mennem, de a tanulmányi eredményeim miatt biztos nem vettek volna fel az orvosi egyetemre.
Milyen jogon tudnék önbizalmat szerezni?
válasza:az önbizalom az önismerettel függ össze
----------------
el kéne szakadni a külvilág értékeléseitől, mert az nagyon rosszul alakult nálad, kezdve az igen meghatározó szülői neveléstől. Szociálisan nagyon érzékeny lehetsz, segítő, ez jó, tudd is hogy ebben a kemény, üzleti szellemben élő világban, enyhíteni valakinek a szenvedésén milyen nagy erő, és milyen gyógyító.
"Biztos jó érzés lehet ha szereti valaki az embert, bár nem tudom mi oka lenne bárkinek engem."
Szeretni jó, nem szeretve lenni. Tehát ne írj ilyen borzalmas dolgokat, hogy "mi oka lenne?" - hanem, aki tetszik, udvarolj, hódítsd meg, és a lány is megérzi, milyen jó szeretni - ebből egyből kialakul a várva-várt kölcsönösség
válasza:Ha mindez igaz, ahogy jellemezted magad, akkor szerintem felfoghatod sikerként, hogy még mindig itt vagy, megértél 27 évet, és a társadalom része vagy, még ha jelentéktelen is. Ha párezer évvel ezelőtt születsz, talán a felnőttkort sem éred meg. Tehát ez már egy pozitívum: lehettél volna még balszerencsésebb.
Van munkád, emberekkel kommunikálsz, amit jó érzésnek nevezel (még ha nem is tartod őket barátoknak, haveroknak). Ez már több, mint amit az emberi társadalom alsó 10%-a elmondhat magáról.
A helyzetedben konkrét dolgok helyett belső forrásból meríteném az élethez szükséges minimális önbizalmat, olyan gondolatok révén, mint 1) az életnek nincs konkrét célja, sokan ugyanígy csak elalibiznek a sírig, 2) van, akinek ennél is rosszabb, 3) ha már túléltél 27*365 napot képességek, eredmények nélkül, nincs különösebb okod félni a holnaptól sem. Ez talán segít megnyugtatni annyira, hogy ne rettegésben és szégyenben éld egész életedet.
válasza:Van egy ilyen mondás , önismeretből jön az önbizalom. Az önismeret pedig azt jelenti tudod hogy te ki vagy. Mire hogyan fogsz reagálni, miről mit gondolsz és, hogy miért. Amiket leírtál azok alapján elismerem nekem sem lenne önbizalmam a helyedben, rengeteg tanfolyamot elvégeztél amit talán nem is szeretsz, csak hogy legyen valami.
A lényeg ott van, hogy tudod mit akarsz és hogy miért, ez az akarat. Az akaratodat pedig nem érdekli a külvilág. Te a külvilágból próbálsz meríteni, pedig saját magadból kéne. Azt is írod engem miért szeresen bárki? Hát ha te magad sem ismered el magadat, saját magadat nem szereted, hogyan várod el hogy más is szeresen. Szerintem barátnőd is lehet de ezért tenni kell. A lényeg szüntess meg 2 alap gondolatot, az első hogy áldozat vagy. Senkit se hibáztass semmiért, fogad el aki vagy lépj tovább. Önmagadról alkotott képed se megfelelő, én elhiszem béna vagy, na akkor mostantól ne bénázz, és egyből nem fogsz magadra bénaként tekinteni, ha te nem tekintesz magadra akkor mások se fognak. A második hogy tűz ki egy célt és harcolj érte, ha hasra esel minden futás közben állj fel újra meg újra, és ez a folyamat a fejedben legyen határtalan, a feladás szó ne létezzen. Ez a hozzáállás megfelelő de cél nélkül nem fog menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!